Gondoskodom, tehát vagyok.
Ez nagymamám mottója – Descartes után szabadon, félig viccesen – , egy nőé, aki mindent megtett két gyermekéért, ma pedig nyolc unokáját támogatja a szárnybontogatásban. Kiskorom óta látom, hogy neki valamiért rengeteget jelent a finom étel, az illatos, vasalt ruha. Egy év házasság kellett hozzá, hogy igazán megértsem őt.
Borgőz helyett Isten dicséretével telt meg tegnap este a belváros egyik legrangosabb szórakozóhelye, az Akvárium. A koncertteremben az Ez az a nap! szervezésében három keresztény együttest hallhattunk. A legnagyobb meglepetést sokaknak a dicsőítő reggae okozta, bár a két rockbanda is odatette magát – Isten elé. Az ALTARIVE, egy fiatal magyar csapat is bemutatkozott, az estét pedig a Kutless zárta, akik teljes természetességgel váltottak hiteles evangelizációba a rockos dicsőítésből. Hallgassátok meg ezeket a különböző, mégis egy Úrhoz szóló dalokat!
Uram, áld meg a magyar sportolókat, hogy legjobb formájukat hozhassák az olimpián!
Mikor a férjemmel lassan hat éve randizni kezdtünk, hamar feltűnt valami. Egy részlet, ami rengeteget elárult nekem arról, milyen ember ő.
A zene különleges módja az imának, az Isten felé fordulásnak, a liturgiában betöltött szerepe szintén nagyon fontos. E dallamok, hozzájuk tartozó szövegek milyenségéről minden gyakorló hívőnek – általában saját közegének megfelelően – meg van a véleménye.
Keresztényként mindig felkapom a fejem, ha hallom ezt a kifejezést: ez meg az “A BIBLIÁM”… Használják e profanizált formát szinte mindenre a különböző témájú könyveken keresztül a netes forrásokig, de mit is jelent igazából?
Mikor tíz napra, három különböző programra elutaztunk, úgy éreztem költözünk. Meglepően sok tárgy került elő, olyan fiókokban kutakodtam, amiket hónapok óta ki sem nyitottam. Végiggondoltam, mire lesz szükségünk.
A Lelkes Napok reggeli dicsőítő imádságán a zenészek közt egy kisfiú ült a színpadon. A kábelrengetegbe nem gabalyodott bele, nem mocorgott, nem hangoskodott. Csak ott volt. Ott volt édesapja lábánál a dicsőítés alatt.