Eddig csak a filmekben láthattad belülről, de most Hodász András atya betekintést enged a kulisszák mögé, és megmutatja a gyóntatófülkéjét!
Amikor megkértek, hogy mondjam el a véleményemet a fenti témában, elsőként az jutott eszembe, hogy amióta felszenteltek, csak kapkodom a fejem attól a rengeteg elvárástól, amivel papként szembesülök: hogy miről ne beszéljek, miről beszéljek, és miről hogyan beszéljek. Végre valaki arra is kíváncsi, hogy amúgy én mit gondolok!
Hetek óta újra és újra felbukkan a hír, hogy eltűnt fiatalt keresnek. Ilyenkor rendszerint példaértékű a közösségi összefogás, ahogy jórészt ismeretlen emberek is bekapcsolódnak a keresésbe, hogy még időben megtalálják a csellengőt. Sokan közülük hazatérnek, de évi 80-100 fiatalról sosem derül ki, hogy mi történt vele. Talán legtöbbször kétségbeesett menekülési kísérlet ez az otthoni problémák elől, ami magában hordozza az öngyilkosság veszélyét, aminek a kamasz korosztály különösen is ki van téve. Ez a cikk neked szól, ha már neked is megfordult ez a lehetőség a fejedben!
A mai Heti Válaszban jelent meg egy döbbenetes cikk, amely felhívja a figyelmet a papok és lelkészek körében egyre gyakrabban tapasztalható kiégésre. A cikk apropója, hogy a református egyház egyik fiatal lelkésze öngyilkosságot követett el, ami felkavarta az állóvizet a témában, és konkrét lépésekhez vezetett: ezer református írt alá egy változásokat sürgető nyílt levelet, az evangélikusok pedig megígérték, hogy életpályamodellt vezetnek be. Katolikus vonalon Versegi Beáta nővér foglalkozott nemrég komolyabban a témával (Versegi Beáta Mária „Lehetőségek – a kiégésen innen és túl”), ami úgy tűnik egyre aktuálisabb.
Ha őszinte vagyok, be kell ismernem, hogy nem a kézügyesség az elsődleges talentumom. Így aztán irigykedve nézem a karácsony közeledtével kreatív lázban égő ismerőseimet, akik egyre-másra posztolják ki a fényképeket legújabb alkotásaikról. Ebben a cikkben sorstársaimmal szeretnék megosztani egy olyan adventi koszorút, amit tuti, hogy bárki el tud készíteni. Hajrá!
Rájöttem, hogy a lelkivezetésben a leggyakoribb kérdés valamilyen konfliktussal kapcsolatos: hogyan kérjek bocsánatot, hogyan béküljek ki, hogyan bocsássak meg stb. Nem lehet mindenre választ adni egy blogbejegyzésben, de itt és most összeszedek néhány szempontot, amit ha figyelembe veszel, lehet, hogy el se jutsz addig, hogy bocsánatot kelljen kérned, mert idejében megoldódik a helyzet.
Sokáig gondolkodtam, hogy megszólaljak-e az elmúlt hetek botrányai kapcsán. Nehéz ugyanis ezekben a pillanatokban bölcsen és empátiával fogalmazni, főképp újat mondani, de egy szempont, jobban mondva, egy kérdés feltevése hiányzik számomra az interneten olvasható cikkekből: hogyan jutottunk el idáig, és most mi a teendő? Erre szeretnék adni egy lehetséges választ.
Közeleg a 95 tétel kifüggesztésének 500. évfordulója, és (ettől amúgy függetlenül) a katolikus egyházon belül egy olyan ünnep, amelyhez búcsúnyerési lehetőség kapcsolódik. Már ez az együttállás is izgalmassá teszi az előttünk álló hetet. Elöljáróban, mintegy mottóként, engedjétek meg, hogy idézzek egy klasszikust: Aki az apostoli búcsú igazsága ellen szól, kiátkozást és gyalázatot érdemel! (Luther Márton 95 tételének 71. pontja)