Blog, Hodász András

Mi van veled, Illés?

A mai Heti Válaszban jelent meg egy döbbenetes cikk, amely felhívja a figyelmet a papok és lelkészek körében egyre gyakrabban tapasztalható kiégésre. A cikk apropója, hogy a református egyház egyik fiatal lelkésze öngyilkosságot követett el, ami felkavarta az állóvizet a témában, és konkrét lépésekhez vezetett: ezer református írt alá egy változásokat sürgető nyílt levelet, az evangélikusok pedig megígérték, hogy életpályamodellt vezetnek be. Katolikus vonalon Versegi Beáta nővér foglalkozott nemrég komolyabban a témával (Versegi Beáta Mária „Lehetőségek – a kiégésen innen és túl”), ami úgy tűnik egyre aktuálisabb. 

Az ószövetség egyik legnagyobb prófétája Illés, akinek a neve az evangéliumokban is gyakran elhangzik. A Királyok első könyve meséli el azt a diadalmas történetet, ahogyan Illés a Kármel hegyén teátrálisan bizonyítja a hitszegő Acháb király és több száz Baál próféta előtt, hogy egyedül Isten az Úr. Fantasztikus jelenet: ő is és a pogány próféták is építenek egy-egy oltárt, és imádkoznak, hogy gyulladjon meg a tűz. Míg Baál követői naphosszat hiába fohászkodnak (Illés még bíztatja is őket, gúnyolódik rajtuk), addig Isten igaz emberének elég egy röpke fohász, és tűz hullik az égből, megemésztve az áldozati állatot. Fényes győzelem! Ám ha tovább olvasod, valami nagyon furcsa dolog történik. A hős, a szent, akin keresztül Isten épp most művelt hatalmas csodát,  kivonul a pusztába, és a saját halálát kívánja:

„Most már elég, Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál.” (1Kir 19,4)

Mi történt? Hogy lehet az, hogy aki az imént még olyan magabiztosan hirdette Isten igéjét, most magába roskadva ül (ma ezt depressziónak nevezzük), és a halálát kívánja? Ugyan Jezabel keresteti, hogy bosszút álljon, de aki nem ijedt meg 450 pogány prófétától, most hirtelen elveszíti minden lelki erejét, és nem tud megbírkózni a kihívással? Ez az a jelenség, amit burn out szindrómának hívunk, és egyre többet tapasztalunk a lelkészek, papok, tanárok, orvosok és más segítő foglalkozású emberek körében. Kívülről ezt látod: a kedvenc papod, aki eddig ezerrel pörgött, szervezte a programokat, prédikált, előadott, és blogot írt, egyszer csak kedvetlen, és alig csinál valamit.

A pszichológia még gyerekcipőben jár a kiégés pontos felderítésében, de úgy tűnik, hogy ez egy olyan összetett tünetegyüttes, ami nem csak egyszerű fáradtság (ami egy kiadós alvással megoldható), hanem totális fizikai, mentális és érzelmi kimerülés. Valami olyasmi, ami akkor történik a telefonoddal, amikor elfelejtesz töltőt vinni a táborba. Az, aki kiégésben szenved, jellemzően teljes reménytelenséget él meg, elveszti minden érdeklődését a szakmája iránt, a korábbi célok és álmok már nem lelkesítik, és elkezdi negatívan látni saját magát és a körülötte lévőket. (Találkoztál már ilyen pappal?)

Hogy történhet ez meg Isten emberével?

Van egy rossz hírem: éppen ők a leginkább veszélyeztetettek. A pszichológusok összeírtak néhány szempontot, amelyek úgynevezett rizikófaktorok, tehát a kiégést valószínűsítik. Néhány ezek közül: 

  1. Visszacsatolás hiánya (nem látja a munkája eredményét)
  2. Napi kommunikációs kihívások – sokat kell kommunikálnia jellemzően egymástól nagyon különböző emberekkel 
  3. Emocionális bevonódás – hivatásnak éli meg a munkáját, ezért érzelmileg is bevonódik
  4. Pozitív visszajelzés hiánya
  5. Kötetlen munkaidő – keveredik a munka és a magánélet, tehát a munkaidőnek igazából sosincs vége
  6. Erkölcsi/jövedelembeli elismerés hiánya (alacsony jövedelem, kevés elismerés a vezetőség felől)
  7. Magányos munkavégzés (szakmai tapasztalatcsere hiánya)
  8. Szociális izoláció – azaz a társas kapcsolatok (minőségi barátságok) hiánya
  9. Nagy felelősség hárul rá a munkahelyén (például a lelkek üdvösségének segítése)
  10. A vezetőség segítő-motiváló támogatásának hiánya
  11. Karrierépítési lehetőség korlátozottsága (hiába dolgozik, nincs látványos előrelépési lehetőség)
  12. Adminisztratív terhek nagy aránya a valódi munkához képest

Ezt a listát világi pszichológusok állították össze, mégis mintha egy lelkipásztor mindennapjait írták volna le. Ahogy körbenézünk az egyházban, úgy tűnik egyre sürgetőbb lenne őszintén beszélni a problémáról, és találni valami hosszútávú megoldást. 

Mit tudsz tenni?

Mindenekelőtt: imádkozz érte!

A lelki emberek extra kísértéseknek vannak kitéve, jól jön tehát egy kis szellemi támogatás a harcban. Ne sajnáld az imaidőt rá!

Fogadd el, hogy ő is ember, és nem fog mindig a rendelkezésedre állni!

Mielőtt megkeresed, tedd fel a kérdést: fontos, amit kérni akarok? És ha igen, csak ő tudja megoldani? És amúgy sürgős? Ennek a néhány kérdésnek a megválaszolása már sok fölösleges stressztől óvja meg a papodat. Emellett válaszd meg jól az időpontot: éjszaka én is alszom!

Fogadd el, ha nemet mond!

Amúgy is nehéz nemet mondani, hiszen azért lettem pap, hogy segítsek, de mivel nem tudok bilokálni, és még néha aludni is kéne, kénytelen vagyok visszautasítani a kérések egy részét. Ne nehezítsd a dolgomat azzal, hogy érzelmileg zsarolsz, vagy a lelkiismeretemre próbálsz hatni! Tudj lemondani az igényeidről!

Adj pozitív visszajelzést!

Lehet, hogy meglepő, de bizony ritkán kapunk ilyesmit. A prédikáció közben/után nincs helye a liturgiában, maximum annyit látok, hogy hányan aludtak el, és ugyanígy a többi liturgikus cselekmény sem úgy van kialakítva, hogy helye legyen a visszacsatolásnak. (Furcsa lenne egy keresztelőn tapsolni.)

Ismerd fel, ha kimerült, és jelezd vissza neki!

Nem biztos, hogy ő észreveszi, hogy rossz irányba halad. Figyelmeztető jelek a hosszan tartó fáradtság, az apátia, a magyarázkodás, a tagadás (pl. a „nem vagyok ingerült!” típusú mondatok). Ilyenkor nyugodtan jelezd neki, hogy pihennie kéne, még jobb, ha esetleg át is vállalsz tőle olyan feladatokat, amiket te is el tudsz végezni.

Hívd meg egy sörre!

Bizony, néha nekünk is jól esik egy kötetlen beszélgetés a barátokkal, ahol nem kell komoly dolgokról komoly dolgokat mondania az ember gyermekének, ez ugyanis feltölti a szeretet-tankokat, kisimítja az idegvégződéseket, és felüdíti a lelket, ráadásul a sör rendkívül tápláló, tele van hasznos ásványi anyagokkal!

 

Hodász András 

 

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás