Nagy port kavart a napokban az a videó, amelyen Jacques Lacroix francia katolikus atya látható, amint pofont ad egy megkeresztelendő síró kisfiúnak. A felvétel hatására elszabadultak az indulatok, és valljuk be, jogosan.
Mások hibáztatása mindig könnyebb. De nekünk is van felelősségünk.
Nem hiszek a stagnálásban, szerintem ritkán toporgunk egy helyben, különösen a hitéletünkben nem. Vagy előre, vagy hátra lépünk. De hogyan tudjuk kezelni azt, ha eljönnek a nehezebb időszakok és a korábbi lángolásunk és lelkesedésünk emlék már csupán?
Nagy Gergely, református teológus, lelkész, a Kálvinista Apologetikai Társaság alapítója. Fő kutatási témái a római katolicizmus, az iszlám és az ateizmus. A 777 OFFLINE következő vendégeként Hodász András római katolikus pappal fognak beszélgetést folytatni a két felekezet egymásról kialakult tévhiteiről.
Régi vágyam volt, hogy elolvassam a Bibliát. Tudjátok, elkezdeni Ádámnál-Évánál és meg sem állni a Jelenések könyvének a végéig. Igen ám, de ez egy olyan kihívásnak bizonyult, amivel egyedül nem nagyon tudtam megküzdeni. Egészen addig, míg az egyetemi szigor közbe nem szólt, aminek köszönhetően szerkesztő társammal ellentétben nem egy év, hanem három hónap alatt olvastam el az egész Bibliát. Most pedig itt vannak a tanulságok belőle.
Nem akadtam ki a Met-gálán, és ez végtelenül elszomorít. Tudjátok miért? Mert már meg sem lepődöm, ha a kereszténység, különösen a katolicizmus van a kereszttűz alatt. Tragikus, hogy ez már ennyire általános.
Megköszönni az életet egy csokor virággal nem lehet. Persze, nem tiltanám be, szép gesztus, meg anya is örül neki, és ilyenkor mind a ketten tudjuk, hogy sokkal többről van szó egy ajándéknál.
Ha töltöttél már pár évet egyedül életedben, akkor biztosan találkoztál a következő tanácsoknak legalább egyikével. Most összeszedtük a legtöbbet ismételt mondatokat, amikkel a szinglik életükben találkoznak, és már a könyökükön jönnek ki. Egy adag öniróniával javasolt olvasni.