Megköszönni az életet egy csokor virággal nem lehet. Persze, nem tiltanám be, szép gesztus, meg anya is örül neki, és ilyenkor mind a ketten tudjuk, hogy sokkal többről van szó egy ajándéknál.
Drága anya,
te ott voltál, amikor megtettem az első lépéseimet, amik egyre távolabb vezettek tőled, és te csak nézted, mert nem is tehettél mást. Elfogadtad, hogy felnövök és kirepülök a fészekből, és nem fogsz tudni megvédeni, mert nem leszel mindig mellettem.
Drága anya, együtt sírtunk, amikor csúfoltak, velem remegtél a zongora tanár szúrós tekintetétől, és fáradtságot sem ismerve kérdeztél ki a leckéimből. Minden sóhajomat figyelted, elárasztottál gondoskodásoddal és szelíd bölcsességgel igazítottál el az élet nagy kérdéseiben. És én természetesnek vettem, hogy vagy, természetesnek, hogy felhívsz, hogy aggódsz értem, sőt, néha tehernek is. Ha felfogtam volna akkor egy kicsit is, hogy mennyire különleges vagy, jobban megbecsültem volna a féltő szeretetedet.
Drága anya, veled mindig mindent meg lehet beszélni, és mégis olyan keveset, mert nem akarom, hogy az én fájdalmaim a tieid is legyenek. Tudod, vannak harcok, amiket csak egyedül tudok megküzdeni, amikben rá kell bíznod annak a Mennyei Atyának a gondoskodására, aki a te támaszod is. Ő mindig ott volt veled is. Akkor, amikor azt hitted rossz anya vagy, meg amikor a legjobbat hoztad ki magadból. Köszönöm az őszinte, élő hitedet, hiszen ez a legtöbb, amit kaptam tőled! Te feláldoztad önmagadat értünk, és megmutattad azt az útat, amelyiken érdemes járni.
hirdetésDrága anya, bárcsak egy nap majd én is átadhatnám azt a sok szeretetet, amit tőled kaptam! Mert csordultig van.
Photo: Kikovic / gettyimages.com
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás