Ha nehezen indul a heted, ha nem volt elég időd imádkozni vagy ha csak egyszerűen vágysz Isten közelségére, ez a dicsőítő dal neked szól!
Papp Miklós vasárnap esti lelkiségi írása örökségről, búcsúról – és ennek húsvéti párhuzamáról.
Hogyan érdemes kezelni a gyermektelenség témáját, ha a barátaink, családunk körében találkozunk régebb óta gyermekre vágyó párokkal? Mit érdemes mondanunk nekik és mit nem? Nem kell szakembernek lenni ahhoz, hogy a másik embert együttérző módon hallgassuk meg, sőt sokkal kevesebb szakemberre lenne szükség, ha megtanulnánk igazán figyelni egymásra.
Amikor tavaly nyáron New Jersey államba költöztünk, az első passaici szentmise után már hallottunk a Seven Tribesmen (Hét Vezér) sörfőzdéről, ahol szinte mindenki megfordult már a magyar közösségből – állandó munkatársként, átmeneti segítőként vagy fogyasztóként –, de a tulajdonossal sokáig nem találkoztunk, mert hetekig Magyarországon tárgyalt. Szűkebb és tágabb családja, beleértve felesége szüleit és testvéreit, a passaici templomi közösség és a garfieldi cserkészet oszlopos tagjai, és őt is gyakran látni a rendezvényeken, leginkább sört árulva. A sörfőzdét azóta szerettem volna felkeresni, de mivel nem vagyok nagy sörivó, vártam valamilyen ottani eseményre mint apropóra. Amikor nemrég a felesége elhívott a Trivia nevű kvízjátékra, örömmel mondtam igent, így végre megismertem a helyszínt, és utána „elcsíptem” a másodgenerációs magyar alapító-vezetőt is. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.
Milyen tényezők gátolhatják a leválást, és milyen következményei lehetnek a mindennapjainkra vagy akár a párkapcsolatunkra nézve, ha túl nagy befolyással vannak ránk a szüleink? Honnan tudhatjuk, hogy még nem váltunk le teljesen? Létezik erre egy skála? Ezekről és más izgalmas kérdésekről beszélgetett Szilágyi Anna és Fekete Ági a 777 Úton podcastrovatának legújabb adásában, személyes történeteket is megosztva.
Mindannyiunk életében elérkezik az a pont, amikor megfáradunk. Amikor úgy érezzük, túl sok a teher, amit cipelünk, és nem bírjuk tovább. Ilyenkor kell fokozottan odafigyelnünk Istenre, aki soha nem hagy minket magunkra.
Isten útjai kifürkészhetetlenek – halljuk gyakran a mondást, amit nem tekinthetünk többé üres frázisnak, ha Brenda és Isaiah történetét olvassuk. A nem mindennapi megismerkedés házassághoz és hat gyermekhez vezetett.
Könnyű Isten kegyelmére összpontosítani akkor, amikor nincs más megoldás, vagy örömteli szívvel hálálkodni egy-egy esélytelen győzelem után. De mi van azokkal a napokkal, amikor semmi említésre méltó nem történik? A Mai Ige bejegyzését szemlézzük.
Egy kedves történet, ami talán közelebb visz, hogy megértsük, miért mondta Jézus, hogy legyünk olyanok, mint a kisgyerekek.
Az Istennel való kapcsolatunkban nagyon fontos szerepe van az emlékállításnak, így akkor is megerősödhet bennünk, hogy mennyire szeret az Úr, amikor épp nehézségekkel küzdünk. A TeSó blog ismét értékes írást tett közzé, ezt szemlézzük most.