Az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány imaestre hív minden fiatalt január 19-én 19 órára, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Székházába. Lesz dicsőítés, ima, társas, közösség.

Az Ökumenikus Ifjúsági Alapítvány imaestre hív minden fiatalt január 19-én 19 órára, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) Székházába. Lesz dicsőítés, ima, társas, közösség.

Az új év egyúttal új kezdetet is jelent? Hogyan válhatunk igazán szabaddá? Honnan szerezhetünk életbátorságot? A hit mennyiben segíti elhatározásainkat? Az Agapé legújabb adásában erről beszélgettek a meghívott vendégek – mi pedig 8 inspiráló gondolatot választottunk a műsorból.

Milyen szempontok alapján választ egy fiatal egyetemet? Hogyan látja egy egyetemista a világot? Milyen többletet ad, ha valaki egyházi fenntartású egyetemre jár? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk három elsőéves egyetemi hallgatóval, Bujdos Rozáliával, Wentzel Rékával és Király Nándorral. Az interjút készítők és az interjúalanyok között egy közös pont mindenképpen van: mindannyian a Pázmány Péter Katolikus Egyetem korábbi vagy jelenlegi hallgatói.

Létezik egészséges panaszmennyiség? Hogyan fejezzük ki a negatív érzéseinket anélkül, hogy az egész szemléletünk negatívvá válna? Van helyes módja a panaszkodásnak? Egy katolikus pap gondolatait szemlézzük a panaszkodás művészetéről.

Aggódnunk nem kell, de imában feltárhatjuk Isten előtt mindazt, ami aggasztana. Megoszthatjuk Vele a kisebb és nagyobb problémáinkat is, mert Őt minden érdekli, ami minket érint. Révész Szilvia baptista missziói igazgató, író gondolatait szemlézzük.

Miért és hogyan imádkozunk? Mi történik ilyenkor bennünk? Mit jelent a „nyitott kézzel élt” élet? Az ima valódi jelentőségéről fogalmazott meg gyönyörű gondolatokat Henri Nouwen holland katolikus pap, lelkiségi író, ezeket olvashatjátok a következő sorokban.

Ismét szeretnénk megosztani veletek egy mesét, amely a meseíró pályázatunkra érkezett. Péter Laura a gyászról és az örömről írt – nem is teljesen mesét, sokkal inkább az életet öntötte szavakba.

„Miért gondoljuk azt, hogy a többség életrendjéhez kell igazodnunk? Miért hisszük azt, hogy az életnek csak egyenletes ritmusa lehet? Mintha lenne egy egyetemes elvárás, hogy x év tanulás után, y. évben kapcsolatnak/házasságnak, z.-ben gyerekvállalásnak kell következnie. Az időszakok sűrűsége között elkezdünk rettegni, hogy mikor érünk oda, mikor leszünk már ott.” A Margaret blog cikkét szemlézzük.
