Mit látunk a filmekben, mik a realitások? Mennyire befolyásolják mindennapjainkat, lelki állapotunkat azok filmek, amiket nézünk? A miskolci Fráter György Katolikus Gimnázium és Kollégium diákjai beszélgettek Holló Gábor iskolalelkésszel a De őszintén műsorában.
Milyen hatással van ránk az a töméntelen filmmennyiség, ami egyre inkább körbevesz minket? – vetette fel a kérdést Holló Gábor iskolalelkész a gimnázium tanulóinak.
„Létezik olyan ember, aki egy film köré építi fel a személyiségét: az életünkké vált az az egész ágazat” – mondja Lóránt. Tamás szerint kétfajta film van: az egyik, amely a lelkéhez szól, építő és tanulni szeretne belőle, a másik, amikor egyszerűen kikapcsolódásra vágyik.
„A legtöbb filmben van egy-egy mondat, amely megragad minket, és sokszor ezek csak pár hét után jutnak eszünkbe, de rájövünk, hogy azok hatására cselekedtünk, ami nem biztos, hogy pozitív volt. Elővigyázatosnak kell lennünk, hogy ne higgyünk el mindent, amit látunk, de közben meg tényleg jó érzés, hogy kicsit kimenekülhetünk a saját világunkból, a korunk problémáiból” – fogalmaz Nóra.
„Rengeteg olyan film, sorozat van, amelyben az információk 90 százaléka teljesen jelentéktelen számunkra – vagy akár még árthat is. Mennyire átmossa az agyát egy adott film az embereknek, ráadásul képviselnek egyfajta világnézetet is, még ha nem is tudatosítjuk” – véli egy másik tanuló.
A lelkész kiemelte: annyi információval vagyunk ellátva a filmeken, a médián keresztül, amit az agyunk nem képes feldolgozni, így stresszforrássá válik – mi lehet ebből a kiút?
„Egyértelműen a csendkeresés.
Akár egy hétvégét is ki lehet nevezni arra, hogy lelassuljunk, elcsendesedjünk és az új ingerek keresése helyett átgondoljuk a dolgokat”
– mondja Tamás.
Persze nem szabad elfeledkezni a filmek pozitív hatásairól sem. „Olyan mondanivalókat is kaphatunk – még napjainkban is – amiket magunkkal tudunk vinni és építkezni tudunk belőlük.”
Holló Gábor iskolalelkész Jézus egy mondatát hozta a diákok elé: „Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Máté 11:28) A vasárnapi szentmiséken való részvétel, a hétköznapi idők, amiket Istennek adunk – legyen az Bibliaolvasás vagy egyéni ima – mind olyan idők lehetnek, amikor találkozunk saját magunkkal és Istennel. „Ebből tud fakadni a mi igazi békességünk és megújulásunk” – összegezte.
hirdetés
1 Komment
Nem egy hétvégét kell kinevezni csendkeresésre, hanem EGYÁLTALÁN NEM KELL FILMEKET NÉZNI!!!
.
Az az igazság, hogy amit a filmipar kitol magából, az egy minősíthetetlen hulladéktenger, a sorozatokkal az élen. És a nyugati filmekben egytől egyig mindegyikben ott van elrejtve egy kis melegpropaganda, egy kis egyházellenes hangulatkeltés, egy kis materializmus, egy kis szexuális szabadosság, enélkül ugyanis eleve nem kapna pénzt a produkció. De nem is tudnának jó filmet csinálni, még ha akarnának se, mert az egész szakma az alapjaitól kezdve hülyék által uralt, balos téveszmékkel és politikával átitatott szartenger. Tessék csak Harvey Weinsteinre emlékezni, vagy épp most az volt a hír, hogy valami híres színészt kaptak el, aki a „Farkasokkal táncoló” című filmben is szerepelt, mert egy rakás fiatal nőt tartott fogva. De ez már jóformán nem is hír.
Az ember hallgatja ezeket, és megfogalmazódik benne a kérdés, hogy ebben az iparágban előfordulnak egyáltalán tisztességes emberek? És a válasz az, hogy nem nagyon. Ha vannak is, akkor lapítanak.
Emlékszünk Havas Henrik médiaiskolájára? Na ezek uralják a szakmát. Mit várunk tőlük? Hogyan tudnának jó filmet csinálni?
.
Igenis ki kell mondani, hogy tisztességes keresztény ember, aki nem akar meghülyülni, az olyan távol tartja magát a médiától, a filmektől, a TV-től, a Netflixtől, satöbbi szennyforrásoktól, amilyen távol csak tudja.
Nem egy hétvégét kell csendkereséssel tölteni, hanem az egész életünket. Kapcsoljuk ki a készülékeinket, gyorsan, még amíg van rajtuk kikapcsológomb, mert egy idő után már nem lesz…
.
És igen, van olyan film, aminek van pozitív mondanivalója, amit érdemes megnézni, amitől többek leszünk. De hogy hány ilyen van, azt egy kezemen meg tudom számolni. És egy sincs köztük az utóbbi 20 év terméséből… ha a nyugati világot nézzük, akkor pedig egy sincs köztük az utóbbi 50 év terméséből…