Idén hatodik alkalommal segítjük a Csak Egyet Szolgálathoz tartozó családok karácsonyát. Ha bekapcsolódtok, budapesti és ózdi gyermekeket is meg tudtok ajándékozni. Adni jó!

Idén hatodik alkalommal segítjük a Csak Egyet Szolgálathoz tartozó családok karácsonyát. Ha bekapcsolódtok, budapesti és ózdi gyermekeket is meg tudtok ajándékozni. Adni jó!

Egyes hagyományok szerint a karácsonyra való lelki készülődés már Mindenszentek ünnepe után elkezdődhet.

Idén ötödik alkalommal segítjük a Csak Egyet Szolgálathoz tartozó családok karácsonyát, ezúttal a Metropolita Egyesülettel összefogva az ózdi gyermekeket is megajándékozhatjuk.

Biztos sokan ismeritek ezt a kis történetet, de így karácsony előtt az adventi időszak végén különösen is aktuális a mondanivalója.

A mai napon advent 3. varsárnapját ünnepeljük, amelyen Pál apostol szavai csengenek a fülünkbe: „Gaudete, in Domino semper, iterum dico, gaudete!” vagyis „örüljetek az Úrban mindig, ismét mondom, örüljetek!” (Fil 4,4) Közel van az Úr, közel van karácsony, ezért az elkövetkezendő napok alaphangulata az örömteli várakozás. A liturgián szerepet kap az adventi koszorú harmadik gyertyájának színe, a ritkán feltűnő rózsaszín. Az öröm kerül előtérbe, ezért hívjuk ezt a napot gaudete-/örömvasárnapnak. De vajon honnan is jön ez az öröm?

Mindenki számára mást jelent az advent, a várakozás. A Pannonhalmi Főapátság szerzetesei youtube-csatornájukon videoüzenetben fogalmazták meg gondolataikat a várakozás kapcsán.

Negyedik éve tartunk cipősdoboz akciót a Csak Egyet Szolgálattal összefogva! Idén az akció különlegessége, hogy nem az intézmény által Budapesten segített gyermekek karácsonyának szebbé tételét tűztük ki célul – mivel már tudjuk, hogy idén ők más felajánlásokon keresztül mind fognak ajándékot kapni – hanem a szolgálattal szoros kapcsolatban működő ózdi misszió látókörében lévőket.

Kétségtelen, hogy ez a pár hét a legsűrűbb és legmozgalmasabb az egész évben. Akár vallásos, akár nem vallásos az ember, a Karácsony mindenkit mozgósít. Miközben mi keresztények arra készülünk, hogy a Békesség királyát fogadjuk szívünkbe. Jól van ez így, ha közben bennünk nincsen béke?
