Nemrég volt Budapesten a Városmisszió. Jó volt látni, ahogy különböző közösségek, szervezetek összefogva, együtt vittük ki az evangéliumot Budapest utcáira. Ennél is nagyszerűbb volt megtapasztalni azt, hogy Isten mennyire megáldotta ezeket a napokat. Hálás vagyok neki, amiért tanúja lehettem ezeknek a csodáknak! Mert micsoda nagy ünnep az, amikor egy elveszett ember rátalál Jézusra!
Ezen a hétvégén sok élet változott meg, én is szeretnék megosztani veletek egy történetet. A Városmisszió számos helyen zajlott egyszerre, én az Egy csepp Mennyország kávézóban voltam pénteken és szombaton. Az utcáról hívtunk be embereket a kávézóba, teával, kávéval kínáltuk őket, beszélgettünk velük.
Szombat délután megszólítottam egy hajléktalan embert, és behívtam a kávézóba. Hosszan beszélgettünk, az életéről, Istenről, Bibliáról.
Nyitott, és értelmes ember, habár körülményei nagyon nehezek voltak, munka mellett leérettségizett, és elkezdett egy egyetemet is. Közben nagyon sok tragédián ment keresztül, nagyon mélyre került az elmúlt években, és semmi sem maradt amibe kapaszkodhatna, végül az utcára került.
Istenre is nyitott volt, szerette volna, ha neki is lenne vele kapcsolata, de méltatlannak érezte magát arra, hogy Istenhez közeledhessen. Sok beszélgetés után felajánlottuk neki, hogy szívesen imádkozunk érte, vele. Elfogadta, és sok dolog felszakadt benne.
Úgy láttuk, Isten nagyon megérintette őt, megbánta a bűneit, és behívta Jézust az életébe. Ezután szabadnak érezte magát, nem is értette, hogy mi történt vele.
Majd imádkoztunk, hogy töltse be Szentlélek, és meg is kapta. Elkezdett nyelveken imádkozni. Az ima végére egészen megváltozott. Megnyugodott, és egy új vidámság töltötte be. Ezután áthívtuk a Tűzre, ahol a megtérők közül ő szaladt ki elsőként a kereszthez. Az este végén meghívtuk a Csak Egyet szolgálatba, és el is fogadta segítségüket. Teljesen megváltozott aznap az élete, mert Isten előkészítette számára ezt a napot a megtérésre. Reggel még egy aluljáróban ébredt, estére pedig reménnyel tekinthetett a jövőbe, mert megismerte Jézust, és segítséget is kapott, hogy új életet kezdjen. Sokat segített neki egy egyetemista is, aki hónapok óta tartotta benne a lelket. Én meg csodálattal nézem, ahogy Isten belépett az életébe…
…nekünk nem kellett mást tenni, mint imádkozni érte, és szeretettel fordulni hozzá, Isten elvégezte a többit! Hatalmas Dicsőség Neki!
Talán ez egy különleges történet, de hiszem azt, hogy minden nap megtörténhet, mert ez a Kegyelem története, amit Isten ír. Engedjük meg neki, hogy minket is beleírjon, hiszen ő minket bízott meg az Evangélium hirdetésével!
Menj, és tedd amire Isten indít, a többiről Ő gondoskodik!
Pádár Tamás
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
Még nem érkezett hozzászólás