Vajon hogyan kell egy kereszténynek részt vennie a politikai vitákban? Ebben a nehéz és fontos témában érkezett vendégírás a 777 virtuális postaládájába: Bakos Marcell nemzetközi kapcsolatokat hallgató egyetemistaként öt szempontot ajánl a figyelmünkbe!
Számos alkalommal voltam tanúja olyan politikáról folytatott beszélgetéseknek keresztények között, amelynek hatására elgondolkodtam: vajon keresztényként érdemes-e máshogy részt vennünk az ilyen eszmecserékben, vagy nincs azzal semmi gond, ha a mi beszélgetéseink is leginkább egy késő esti, egymást támadó Facebookos kommentháborúra emlékeztetnek? Úgy gondolom, hogy a keresztények többsége nem részesül tanításban arról, hogy hogyan lehet produktívan a politikáról beszélgetni, hiszen a papok és lelkészek többsége (jóindulatból) igyekszik kerülni ezt a témát. Így a tapasztalataim arra inspiráltak, hogy megosszam, nekem milyen szempontok segítettek ebben.
1. Merjünk vitázni: „Ti vagytok a világ világossága.” (Máté 5:14)
Számos keresztényt ismerek, aki teljes mértékben kerüli a politikát. Ez nem feltétlenül baj, hiszen ha az ember nem óvatos, akkor a politika sok beszélgetés és kapcsolat elrontója lehet. Azonban keresztényként fontos, hogy tájékozottak legyünk, hiszen nem az a feladatunk, hogy elvonuljunk a világ elől, hanem az, hogy tevékenyen, a társadalmi élet részeseiként, minden területen fényként szolgáljunk és ezzel segítsük jobbá tenni a társadalmat. A szavazatunk egy olyan lehetőség, amelyet Isten azért bízott ránk, hogy bölcsen sáfárkodjunk vele és segítsünk olyan szakpolitikákat érvényre juttatni, amelyek a legközelebb állnak a Biblia értékeihez. A politika ugyanis számos olyan területen hoz döntést, amelyről létezik bibliai tanítás (például természetvédelem, házasság, abortusz, oktatás, szegénység, háború).
Amikor azt mondom, hogy merjünk vitázni, akkor nem a vitatkozásra gondolok, hanem az eltérő álláspontok ütköztetésére. Amikor szavazunk, fontos dolgokról kell döntenünk, és a vitázás segíthet abban, hogy az ember új szempontokat halljon, felülvizsgálja a nézeteit vagy új érvekkel megerősítse a meggyőződéseit. Röviden: a vita hasznos. Ne féljünk attól, hogy esetleg a barátaink nem értenek velünk egyet, a témák megvitatása ugyanis arra is ösztönöz, hogy utánanézzünk a dolgoknak és megpróbáljuk kutatással alátámasztani az érveinket.
2. Mutassunk példát –„Egy a fontos, éljetek Krisztus evangéliumához méltón…” ( Filippi 1:27)
Ha úgy döntünk, hogy belemegyünk egy ilyen beszélgetésbe, akkor nem mindegy, hogyan tesszük ezt. A nem hívők számára sokatmondó, hogy mi hogyan tudunk vitázni egymással. A legfontosabb, hogy mindig udvariasan és szeretetből vitázzunk. Beszélgessünk úgy az emberekkel, hogy szívesen beszélgessenek velünk máskor is. Lássák rajtunk, hogy a vita megnyerése helyett fontosabb számunkra az, hogy megértsük, miért látják másképp a dolgokat, mint mi. Jordan Peterson például azt mondja, mindig feltételezzük azt, hogy a másik tud valamit, amit mi még nem.
Lényeges leszögezni azt is, hogy ilyenkor nem egymás személyét próbáljuk meg cáfolni, hanem egymás véleményét, így elkerülhető egymás megsértése.
Kulcsfontosságú, hogy tisztelettel beszéljünk ne csak mindenkivel, hanem mindenkiről.
Számomra érthetetlen, amikor keresztények bármelyik politikusról gyűlölettel beszélnek. Nem látom, hogy ezzel hogyan tudnánk képviselni bármiféle keresztény értékrendet.
Vegyük tudomásul azt is, hogy a keresztények sok esetben nem értenek egyet egymással politikailag. Ilyenkor mindig az a legegyszerűbb megoldás, hogy hülyének tekintjük a másikat. Ehelyett azonban észben kell tartanunk, hogy minden keresztény kompromisszumra kényszerül szavazáskor , hiszen tökéletes jelölt vagy párt nem létezik. Próbáljuk meg szeretettel megérteni, hogy a barátunk hogyan jutott el az álláspontjára, és ne vonjuk kétségbe a szándékait. Ne feltételezzük a legrosszabbat róla, hanem higgyük el, hogy ő is a legjobbat szeretné a társadalomnak, csupán másban látja az odavezető utat. A gondolatot aztán természetesen lehet kritizálni, de ne feledjük a szeretetet.
3. Tartózkodjunk a reakciós politikától – „Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért.” (Róma 12:17:)
Magyarul ne utánozzuk mások negatív viselkedését. Ha bosszúsak vagyunk, amikor valaki azt követeli, hogy távolítsunk el egy keresztény szimbólumot, mert az sértő lehet, akkor mi se követeljük olyan szimbólumok (vagy plakátok) eltávolítását, ami esetleg a mi értékeinket sérti. Alapvető érték a szólásszabadság, de ne csak akkor hivatkozzunk rá, amikor valaki nyíltan az iszlámot kritizálja, hanem akkor is gondoljuk ezt, amikor valaki nyíltan a kereszténységgel teszi ezt. Ha nem szeretjük a pride felvonulást, akkor mi se tartsunk straight felvonulást. Provokálásra ne válaszoljunk provokálással. Elengedhetetlen, hogy ne tekintsünk bizonyos cselekedeteket jogosnak vagy igazoltnak, csak azért, mert annak mi is elszenvedői voltunk. Ne sértődjünk meg, nem vagyunk áldozatok. Igen, fontos az értékeink mellett való kiállás, de a cél nem szentesíti az eszközt.
Összefoglalva: a sértésre ne automatikusan sértéssel reagáljunk, hanem az értékeinkhez való visszatéréssel, ami magában foglalja a tisztelet megadását, a higgadtságot és a kettős mérce kerülését.
4. Elveket kövessünk ne embereket – „Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2 Mózes 20:3)
A Biblia egyik kiemelkedő tanítása az, hogy az emberek iránti elköteleződésünk ne írja felül az Isten iránti hűségünket. Korunkra továbbra is jellemző a személyi kultusz, minden oldalon, minden demokráciában. Így nagyon könnyű beleesni a törzsies gondolkodásba, és azonnal elvetni bármilyen kritikát, amely az általunk támogatott csoport vagy oldal ellen irányul. A Biblia azonban figyelmeztet minket, hogy minden ember bűnös, tehát nincs tökéletes párt sem. Emiatt ha úgy látjuk, hogy egy politikus az általunk támogatott pártból megsért egy keresztény elvet, akkor merjünk felszólalni a tette ellen.
Ugyanígy merjünk felszólalni akkor is, amikor álszentséget vagy kettős mércét látunk. A mi feladatunk nem a politikusok vak követése, hanem az, hogy időnként (mint Nátán próféta) szóvá tegyük, amikor a „csoportunk” tagjai vétkeznek. A következetesség is mérvadó abban, hogy ez az elv érvényesüljön. Ha nem szeretünk „x” dolgot, amit egy adott párt politikusa tesz, akkor, amikor az általunk támogatott politikus teszi ugyanezt, akkor se szeressük azt. A kettős mérce alkalmazása arra utal, hogy az adott csoporthoz való hűségünk értékesebb, mint az Isten és az elveink iránti hűségünk.
5. Legyünk hitelesek – „Aki feddhetetlenül él, biztonságban él, de aki görbe úton jár, arról kitudódik az.” (Példabeszédek 10:9)
Végezetül: a legalapvetőbb a hitelesség. Az emberek sokkal jobban megjegyzik azt,hogyan bánnak velük annál, amit mondanak nekik. Nem elég, hogy a beszédmódunk példamutató, mert a világnézetünket nagymértékben integritásunk, feddhetetlenségünk alapján ítélik meg. Fontos, hogy személyesen is megéljük az értékeinket és folyamatosan növekedjünk a hitünkben annak érdekében, hogy kedvességünk őszinte, szeretetünk pedig valódi legyen. Ha nem szeretjük, amikor valaki velünk szemben trágár kifejezésekhez folyamodik vita közben, akkor mi se beszéljünk így a hétköznapokban.
Próbáljuk meg csökkenteni a különbséget aközött az ember között, akik akkor vagyunk, amikor egyedül vagyunk és aközött, akit a világnak mutatunk. Ebben az esetben hitelesen fogunk tudni részt venni a társadalmi diskurzusban, anélkül, hogy az álszentség látszatát keltve támadási felületet biztosítanánk másoknak.
Bakos Marcell
(a szerző nemzetközi kapcsolatok szakon tanul)
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás