Nagy igazságok tudnak elhangzani a játszótéren.
– Én vagyok a legnagyobb király. – állapította meg egy ötévesforma kisfiú a strandon a homokozó szélén állva, miközben hosszú ideje csinosítgatott impozáns árokrendszerét csodálta. Erre a mondatra felkapta a fejét egy nagyobbacska, hét körüli kissrác.
– Nagyon nagyot tévedsz.
– Miért, szerinted ki a király… Vagy a főnök? Talán te?
– Nem. Nem én és nem te.
A kicsi elgondolkodott, komolyabb hangra váltott:
– Jó. Akkor senki nem a főnök. A világ a főnök.
– Nem. Nem a világ a főnök, hanem Isten.
– Jó. – gondolkodott a pici, hajlott a kompromisszumra – Akkor Isten, a világ, az angyalok és a Mikulás.
A nagyobb legyintett.
– Csak Isten.
Még nem érkezett hozzászólás