Az Instagramon múlt héten azt kérdeztük tőletek, hogy kinek mit jelent az Eucharisztia. Igazán szép és megható válaszokat küldtetek, amelyekért őszintén hálásak vagyunk. Most azonban szeretném megosztani veletek az én történetemet, hogy Jézus milyen utakon vezetett és hívott magához, míg a közelmúltban felfedeztem életemben az Oltáriszentséget.
Május a Szűzanya hónapja a katolikus egyházban. Ebből az alkalomból egy együtt-gondolkodásra kértük fel Kovács Zoltán atyát, akivel Máriához fűződő személyes kapcsolatáról, hivatásáról, Mária hitének zarándokútjáról, közbenjárásáról, a mai emberek életében betöltött szerepéről, a rózsafüzérről, XIV. Leó pápáról és Mária megismerésének forrásairól beszélgettünk. Fogadjátok szeretettel ezt a sok-sok témát felölelő beszélgetést!
Nagyböjt vége felé járva, és a keresztút stációiról mindig más szempontok szerint elmélkedve, újra és újra elcsodálkozom azon, hogy az egyes stációk mennyire megfelelnek az emberi élet megpróbáltatásainak. Hiszen az életben is előfordulnak olyan időszakok, amikor úgy érezzük, mintha magunk is a keresztutat járnánk.
Advent idején sok helyen idézik Pilinszky János Advent című művét, ami lehetőséget ad újra és újra elmerülni mondanivalójának mélységeiben. Az advent felénél járva, már kissé belefáradva a készülődésbe, és látva a még előttem tornyosuló rengeteg teendőt, különösen megragadott az a gondolat, hogy mit is jelent megszentelni az adventi várakozást.
Vannak olyan helyzetek az életben, amikor úgy érezzük, nincs tovább. Ilyenkor gondoljunk arra, hogy Isten akkor is ott van velünk, tart minket, szeret minket, és arra vár, hogy Hozzá fussunk. Ő megbocsát, átölel, betölt minket kegyelmével. Ismerjétek meg a tékozló fiú történetét egy fiatal lány tanúságtételéből, akinek többszörös függőséggel, hazugságok hálójával és abortusszal terhelt múltját családja imái, a szentségek gyógyító ereje és elmélyült imaélete változtatta meg. Tanúsága mindannyiunk számára példa Isten végtelen, feltétel nélküli és állandó szeretetéről. Az Ingyen kaptuk! keresztény podcast epizódját szemléztük.
November elején, mindenszentek és halottak napján virágba és gyertyafénybe borulnak a temetők. Emlékezünk azokra a szeretteinkre, akiket elveszítettünk. A síroknál megállva óhatatlanul előtörnek a fájdalmas emlékek, melyeket a szeretett személy elvesztése révén átéltünk. A Bizony, Isten! Youtube csatornán elérhető „Jézus és…” sorozatból a „Jézus és a gyász” címet viselő epizódot szemléztük, melyben közeli szeretteiket eltemető emberek beszélnek arról, ők hogyan élték meg ezeket a helyzeteket Istenbe kapaszkodva.
A rózsafüzérről szóló sorozat korábbi részeiben tanúságtételeket olvashattatok a rózsafüzér erejéről, és fiatalokat kérdeztem arról, miért imádkozzák naponta és mik a tapasztalataik. Eddig a rózsafüzérnek az egyéni térben tetten érhető kegyelmi hatásairól beszéltünk, most viszont kilépünk a belső ima világából a közösségi színtérre. A cikk-sorozat befejező részében az otthonunk kényelméből, mégis közösen végzett imádság lelkeket összekapcsoló erejéről olvashattok, valamint utánajártunk annak a jelenségnek, hogy miért látni több város közterületein imádkozó férfiakat rózsafüzérrel a kezükben.
A katolikus egyházban számtalan hagyomány van, melyek egy része mai, a dolgok nagy részét relativizáló korunkban kérdéseket vet fel. Miért van szükség a cölibátus fenntartására? Miért csak férfiak lehetnek papok, a nők miért nem? Miért kell a pap ahhoz, hogy bűnbánatot tartsak? Sokunkban felmerülhetnek ezek a gondolatok, de talán soha nem mertük megkérdezni. A Uspace podcastban azonban – többek között – ezekre is válaszolt Fábry Kornél püspök atya.