Kedves és szívet melengető karácsonyi köszöntést kaptunk Papp Miklós atyától, aki az ünnepi forgatagban sem feledkezett el a 777 olvasóitól!
Kategória
Lelkiség
Nem hiába mondta Jézus, hogy legyetek olyanok mint a kisgyermekek, hiszen olyan őszintén, nyitottan és feltételek nélkül tudnak szeretni, ahogyan az Isten is szereti az ő gyermekeit. Hála a közösségi oldalaknak az ezt igazoló történetek nem maradnak meg családi anekdotáknak, hanem szélesebb körökben is el tudnak terjedni. Egy ilyen kis történetet osztott meg egy anyuka is a Pesten Hallottam csoportban.
Az interneten rengeteg fajta adventi naptárba bele lehet futni. Többek között mi is itt a 777-en naponta osztunk meg gondolatokat, dalokat, verseket kalendáriumunkban. A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja elsősorban házaspároknak készült adventi naptárral, de jegyesek, együttjáró és házasságra készülő párok is bekapcsolódhatnak ebbe az adventi lelki utazásba.
Mindenki számára mást jelent az advent, a várakozás. A Pannonhalmi Főapátság szerzetesei youtube-csatornájukon videoüzenetben fogalmazták meg gondolataikat a várakozás kapcsán.
A mai nappal véget ér a közös böjtünk! Tavalyhoz hasonlóan, idén Október elején is böjtbe kezdtünk Veletek, az olvasóinkkal. A lemondások célja ezúttal is családtagjaink megtérése volt. A felhívást és a csatlakozás módját itt visszaolvashatjátok.
Gyakran halljuk a kétségbeesett kérdést hívőtől és hitetlentől: Miért engedi Isten a szenvedést? Van, aki azért veszti el hitét, mert erre a kérdésre nem tud megnyugtató választ találni. Mások ugyan hisznek Isten létezésében, de az erejében és hatalmában nem. Megkeserednek, vádaskodnak és sebzett szívvel élik mindennapjaikat.
Ha szóba kerül a karácsony, akkor mindenki tudja, hogy a naptárban hol kell keresnie ezt az ünnepet. Ha pedig szóba kerül a „72 óra kompromisszum nélkül” szlogen, akkor mindenki, aki már részt vett korábban az akción tudja, hogy október második hétvégéjéről beszélünk. A háromnapos önkéntes, ifjúsági akciót 12. alkalommal rendezte meg az elmúlt hétvégén a három történelmi keresztény egyház, amely a magyarországi és a határon túli magyar fiatalokat egyaránt hívta, hogy együtt tegyenek másokért, környezetükért, segítsenek ott, ahol szükség van rájuk.
“Ő pedig egy írótáblát kért, és ezt írta rá: János a neve. Mindnyájan elcsodálkoztak.” (Lk 1,63)
Az idők változnak és velük a szavak értéke is. Vannak olyan szavak, amelyeknek a jelentése feledésbe merül, vagy éppen ellenkező előjelet kap, teljesen a visszájára fordul. Sok ilyen szavunk van, és egy csoportja a hatalommal való viszonyra utal. Ma már eleve rossz íze van a “tekintély” szónak. Ha valaki tekintéllyel bír, az eleve csak autoriter személyiség lehet. Az “alázat”, “szolgálat”, “engedelmesség”, netán “önmegtagadás” kifejezések pedig gyakorlatiag tiltólistára kerültek, mert a szervilizmussal azonosítjuk mindet.
Tavaly októberben böjtöltünk Veletek először közösen, majd pedig idén márciusban az élet hónapjának keretein belül. Ezúttal pontosan ugyanazt a témát szeretnénk közösen Isten elé vinni, mint egy évvel ezelőtt, mégpedig a családtagjaink megtérését.
Én vétkem, én igen nagy vétkem! Döngethetjük a mellünket, hamut szórhatunk a fejünkre, megszaggathatjuk a ruháinkat és kukoricára térdepelhetünk a bűnbánat jeleiként de vajon tudjuk, hogy igazán melyek azok a cselekedetek, gondolatok, melyek eltávolítanak minket Istentől? Tudjuk, melyeket kell tiszta szívből megbánnunk?