A boldogságot sokféleképpen szokták ábrázolni, de leginkább egyfajta alapállapotként van leírva. Az alábbi írásomban egy újfajta megközelítést szeretnék bemutatni, amely egy hittanóra alatt fogalmazódott meg bennem.
Nyolcadikos diákoknak tartott hittanóra alkalmával éppen azon gondolkodtam el óra közben, hogy mivel lehetne nekik a legjobban leírni azt, hogy mi a különbség a boldogság és az öröm között. Röviden összefoglalva úgy lehetne a legjobban megfogalmazni, hogy az öröm egy adott lelkiállapot, amely tele van pozitívummal, motiváló és megnyugtató érzéssel. Azonban csak adott ideig tart.
Amik elmondhatóak az örömre, azok elmondhatóak a boldogságra is, azonban az igazi boldogság nem múlik el olyan könnyen, mint az öröm. A boldogság ott van az emberben, akkor is, ha éppen rossz kedve van, enervált, vagy éppen szomorú.
Ott van, hiszen a tényleges boldogság egy olyan ,,alapbeállítás”, amelyben tudatában vagyok annak, hogy szeretnek, elfogadnak, vagy fontos vagyok.
Éppen azon törtem a fejem, hogy milyen jó példával jöjjek elő a diákoknak, ami aktuális, mégis egész jól ábrázolja ezt a különbséget. Ekkor jutott eszembe a “háttérkép” gondolata. Eszerint a boldogság olyan, mint a háttérkép a telefonon. Csináljunk rajta bármit, alkalmazásból alkalmazásba mehetünk, vagy csak az időt nézzük meg rajta, a háttérkép nem változik meg. Ha olykor passzívan is, de ott van.
Nem is akármilyen háttérkép, de maga Krisztus
Amikor ezt elmagyaráztam, akkor jutott eszembe, hogy ez a gondolat azért még egy kis bővítésre szorul, mert hát ugye nem mindegy, hogy milyen háttérkép fogad minket. Az igazi boldogságban tudatában vagyok annak, hogy Krisztus van velem, szeret engem, meghallgat, és támaszt nyújt nekem. Mindezek mellett pedig példát, útmutatást ad, hogy hogyan éljem az életet.
Népszerűek manapság azok a mobilos hátterek, amelyek egy kis üzenetet is tartalmaznak. Krisztusnak is rengeteg üzenete van, amik a mi életünkben is ott lehetnek háttérként: “Bízzatok, én legyőztem a világot!” (Jn 16, 33), “Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket.” (Mt 11, 28), ,,Én vagyok az út, az igazság és az élet.” (Jn 14, 6).
Akkor lesz igazán boldog az életünk, ha ezt a krisztusi boldogságot állítjuk be. Ahogy lépkedünk egyik alkalmazásból a másikba, úgy halad életünk egyik tennivalóból, hangulatból a másikba is. De van olyan is, amikor kedvetlenek vagyunk, és csak az idő múlását nézzük. A háttérkép mindig ott van folyamatosan.
Hogy aztán betalált-e ez a hasonlat, megértettek-e ebből valamit, azt csak remélem, mindenesetre én is csak bátorítani tudom mindannyiunkat, hogy legyen meg a mi életünkben is ez a háttérkép.
Kiss Máté
Kép: Vvvita | Dreamstime.com
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás