A boldogságot sokféleképpen szokták ábrázolni, de leginkább egyfajta alapállapotként van leírva. Az alábbi írásomban egy újfajta megközelítést szeretnék bemutatni, amely egy hittanóra alatt fogalmazódott meg bennem.
![](/wp-content/themes/florence/img/nyil.png)
A boldogságot sokféleképpen szokták ábrázolni, de leginkább egyfajta alapállapotként van leírva. Az alábbi írásomban egy újfajta megközelítést szeretnék bemutatni, amely egy hittanóra alatt fogalmazódott meg bennem.
Olyan világban élünk, ahol minden azt szajkózza, hogy Mi vagyunk a legfontosabbak. Foglalkozzunk önmagunkkal, keressük a saját hangunkat, tapasztaljuk ki, hogy mi a jó nekünk, küzdjünk a jogainkért! Már észre sem vesszük, mennyire hatással van ez a gondolkodás a keresztyén életünkre is. A TeSó blog erről szóló remek írását szemlézzük.
Mitől válunk valóban teljessé? A világ annyi választ kínál erre, de mintha soha nem érnénk utol ezt az állapotot. Mi van, ha Isten azt mondja: miért keresed azt, ami már megvan?