Blog

Okostelefon-függés, a tömegek drogja

Az okostelefon-függés egészen meghatározó napjainkban. Elég felszállni egy metróra vagy átsétálni egy téren, hogy lássuk, mennyien vannak belemélyedve a telefonjukba – már ha épp nem mi is leszegett fejjel, chatelve vagy emailekre válaszolva utazunk. Megkértünk egy papot, egy pszichológust és egy vloggert, hogy segítsenek megérteni a jelenséget, illetve adjanak tippeket azoknak, akik szeretnék ettől a függéstől megszabadulva élni az életüket.

A probléma az, hogy a virtuális világban való lét az életünk egyre több területét behálózza.  Kapcsolatok mennek tönkre, legalábbis hidegülnek el, folyamatosan zaklatottak és ingerültek vagyunk, számolgatjuk a like-okat és az Instagramot görgetve nem értjük, miért is csúszunk letargiába. Folyamatos az összehasonlítgatás, a „de jó neki, bezzeg az én életem romokban” típusú gondolatok. Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy ez valódi függés, míg mások tudják, de nem tesznek azért, hogy ez változzon. Ha mégis szeretnénk szabadabbak lenni, talán a legjobb kicsiben kezdeni, ahogy én is tettem ebben a cikkben. A digitális detoxnak számos jó hatása van, érdemes kipróbálni!

Ezúttal megkérdeztünk egy papot (Huszti Zoltán atyát), egy pszichológust (Kovács Jankát) és egy vloggert/coachot (Hamar Donátot), hogy segítsenek megérteni a jelenséget, illetve adjanak tippeket azoknak, akik szeretnék ettől a függéstől megszabadulva élni az életüket.

Huszti Zoltán, római katolikus pap

“A telefont – a kötelező kommunikáció mellett, amelyekbe beleértem a napi evangéliumról szóló videóim készítését – én magam is önreflektív eszközként használom. Többnyire undorodom tőle, mert nagyon sokszor a „kötelezők” miatt van a kezemben, de amikor szeretet-, ölelés-, vagy figyelemhiányom van, egyből megint a kezeim közé kerül.

Csomószor imádság helyett nyomom.

Megnézem hány lájkom van, és ki mit üzent Messengeren. Ami még keményebb, hogy a szexuális vágyaim kiéléseinek is a tere. (Ezt nyíltan le merem írni, hisz a gyónóim 80 százaléka is evvel küzd.) A társadalmi mobilfüggőség jelenségeiről nem nyilatkoznék, mert nem vagyok érintett bennük, csak áttételesen. Azt észrevettem, hogy a gyermekek nagy része itt keresi értékességének visszaigazolását, és ha elveszed tőlük a gépet, azt egzisztenciális válságként élik meg. Amit nem mersz szemtől szemben kifejezni, azt a telefonon keresztül megteheted;

ez a nagy csábítása – zsebhős lehetsz!

Ez viszont felnőttre, gyermekre egyaránt érvényes.”

Fotó: Dreamstime

Kovács Janka, pszichológus:

Milyen tippeket adnál azoknak, akik telefonfüggéssel küzdenek, de szeretnének leszokni róla?

Először is nagyon fontos, hogyha valaki szeretne a függőségétől megszabadulni, ismerje fel a problémát, akarjon változni. Fontos lehet az is, hogy a környezetünk támogasson ebben (például ne várják el, hogy azonnal válaszoljunk, órákig chateljünk velük). Családi szinten hozhatunk szabályokat is közös megegyezéssel, például evés alatt nem mobilozik senki, a hálószobába nem visszük be az okostelefont. Érdemes kijelölni a mobilozásnak dedikált helyeket és időszakokat, vagy épp azt, hogy hol és mikor nem használjuk. Emellett módosíthatunk az értesítések és applikációk beállításain, így például egy hangjelzés nem zökkent ki abból a folyamatból, amelyben éppen vagyunk. A fokozatosság elve itt is érvényes: lassan kell növelni az időszakokat, amikor nincs a kezünk ügyében a telefon.

Tudatosítsuk az irreális félelmeket és gondolatokat a telefonhasználat kapcsán!

(Pl. „Kell-e azonnal tudnom arról, ha…?, Hány órát szánok mobilozásra egy napomból? Szeretném-e megtisztelni a velem szemben ülőt a teljes figyelmemmel?”)

Érdekes lenne, ha készülne egy videó egy napunkról, hogy hányszor nyúlunk a telefonért, mennyi időt nézzük a képernyőjét, milyen ilyenkor a testtartásunk, a mimikánk, hogy alakul át az offline térben való viselkedésünk. Szerintem az is döbbenetes lehet, ha csak elképzelünk egy ilyen felvételt magunkról. Szülőként pedig a legjobb módszer, ha jó példát adunk a telefon egészséges mértékű használatáról a gyerekeknek.

Milyen veszélyei lehetnek az egyén személyes életére, kapcsolataira nézve ennek a fajta függésnek?

Csak a leggyakoribb következményeket említem: stressz, szorongás, depresszió, elmagányosodás, szociális elszigetelődés, csökkent teljesítmény a munkában, kapcsolatokban, iskolai teljesítményben, kreativitásban, figyelem- és koncentrációs zavarok. Sokan épp a szorongástól, magányosság elől menekülnek az okostelefon-használatba, de pontosan ezeket mélyíti is a kialakult függőség és így ördögi kör alakul ki.

Gyakran elsivárosodnak a személyes kapcsolatok, a valódi intimitás, miközben felértékelődnek az online és virtuális kapcsolatok (érzelmi és szexuális értelemben is akár).

Sok esetben nyugtalanság, akár pánikszerű szorongás jellemző, ha távol vagyunk a mobilunktól, nincs internet vagy épp lemerült a telefon.

Hasonlóan a szerfüggőségekhez, itt is jellemző, hogy egyre erősebb ingerekre, „dózisokra” lesz szükség hasonló hatás kiváltásához (pl. egyre több ideig, egyre gyakrabban vesszük kézbe a telefont). A jutalomközpont aktiválódása miatt átmenetileg örömet érzünk, de ez sokszor hamar elillan. Kialakul egy olyan belső parancs, hogy nekünk mindig elérhetőnek kell lennünk, azonnal reagálnunk kell, nem szabad lemaradni/kimaradni semmiből, de ritkán gondolkodunk el azon, hogy ez reális elvárás-e akár magunk, akár mások felé.

Miért lehet ennyi telefonfüggő a mai társadalomban?

Az okostelefon-függést a viselkedési függőségek közé soroljuk, ezeknél pedig jellemzően egy egyébként hasznos, jó szokást kezdünk el túlzásba vinni (hasonló a testedzés-függőség, munkamánia, is). Kezdetben éppen ezért nem feltűnő, a környezet sem reagál rá sok esetben, alábecsüljük a veszélyességét vagy egyáltalán nem is tudatosul. Mivel az agyban dopamin szabadul fel, ami a jutalomközpont, ez is hozzájárul a függőség kialakulásához. Annyira gyakorivá vált a jelenség, hogy egyre inkább elmagányosodó társadalomban élünk, tele figyelem- és szeretethiányos emberekkel.

Hamar Donát, vlogger, coach:

Milyen tippeket adnál azoknak, akik telefonfüggéssel küzdenek, de szeretnének leszokni róla?

Nekem az segített, hogy először is tisztába kerültem azzal, milyen alkalmazással mennyi időt töltök, és, hogy összességében mennyit nézem a telefonomat. Vannak kimondottan erre való alkalmazások, például a Moment. Elég megdöbbentő adatokkal szembesültem, napi 3 órát néztem a telefonomat.

Borzasztó ezt felismerni, aztán rájöttem, hogy ez így nem maradhat tovább.

Alkalmazásokat kezdtem letörölni: olyanokat, amelyeket valóban használok, de semmit nem adnak az életemhez hozzá, például az Instagram és a Youtube. Az emberek agya nem kontent alapján emlékszik dolgokra, hanem kapcsolódások alapján. Szóval tényleg semmit nem ad egy Insta az élethez. Be is bizonyítom neked. Sorold fel az utolsó 10 képet, amit az Instán láttál – mi volt a képen és mi volt a poszt leírásában? Eszedbe sem jut. De ha azt kérdezném, ki volt az az 5 ember, akivel egy jót beszélgettél, azt fel tudnád idézni.

Bátran dobjátok a kukába az Instát, mert 5 év múlva hova vezet az, hogy napi 20 percet nézegetted? Az accountot ne töröld, az még jól jöhet, de az alkalmazást töröld le. És néha, ha fontos, mert felteszel valamit rá, akkor telepítsd, aztán töröld újra. Én is ezt teszem.

Milyen veszélyei lehetnek az egyén személyes életére, kapcsolataira nézve ennek a fajta függésnek? Mik a saját tapasztalataid/ tapasztalataitok erről?

Azon kívül, hogy mérhetetlen időmet veszi el, nálam még az irigység merült fel elég erőteljesen. „Neki mért van ennyi követője? Ő miért nyaral ott, én miért nem? Neki de jó autója van…” Teljesen hamis képet mutat az életről, hiszen a többség a legszebb és leggizdább pillanatait rakja fel agyonszerkesztve.

Tehát az ő legjobb napjait hasonlítod a te legrosszabb napjaidhoz.

És meg vagyunk lepődve, hogy rosszul érezzük magunkat?

Miért lehet ennyi telefonfüggő a mai társadalomban?

Szerintem nagyon attraktívak a mai telefonok és az alkalmazások. Egyszerűen leköt, végtelen mennyiségű tartalmat tudsz fogyasztani, a régi Nokiákat azért meguntuk elég gyorsan.

Ezt az egész jelenséget egy nassoláshoz hasonlítanám. Mint egy csipsz. Valamilyen szinten jóllaksz tőle, elveszi az éhségérzetedet, és instant a tiéd, nem kell főzni. Ezzel szemben a valódi kapcsolódások, másokkal vagy önmagunkkal, időigényesek, mint a rendes főzés. Elmész, megveszed az alapanyagokat és elkészíted az ételt.

Idő és energia kell hozzá, de a végén laktat és táplál. 

Könnyebb kinyitni egy csipszet? Igen! Táplál? Nem.

Baromi lusták az emberek ma ahhoz, hogy észrevegyék, mit is csinálnak. A kedvencem, hogy a randikon az étteremben telefonoznak a párok. A lustaság és a szándékos vakság az, ami miatt sok élet fog tönkremenni, mert a telefon fontosabb volt, mint az, hogy valóban szembenézzek  magammal, a kapcsolataimmal és az életemmel. Nehéz reggel lesz az, ezt lefogadom.

 

Kép: dreamstime.com

hirdetés

1 Komment

  • Válasz Ben 2020. 07. 31. 16:10

    Elképesztő, hogy mennyire túlbonyolítjátok ezt a mobilfüggőség dolgot.
    Mobilfüggő vagy? Dobd ki a mobilod, cseréld le “butatelefonra”.
    Szexuális szokások rabja vagy, amit az internet csak erősít? Köttesd ki a neted.
    A válasz egyszerű, a megvalósítása a nehéz.
    .
    Az instát töröljem, de az accountot ne. Ha kell valami akkor meg telepítsem, majd töröljem? Fel lettek sorolva a cikkben, ezek az social oldalak milyen pszichés problémákat okoznak – ezekből lenne bármire szükségem miután elhatároztam, hogy letörlöm? A mobilfüggőség eleve egy tág fogalom, sokkal pontosabb lenne nevén nevezni a dolgot. Senki sem fog függeni egy eszköztől, csak szimplán azért mert képes számítástechnikai feladatokat elvégezni, meg 8 GB RAM van benne. A szoftverektől, amelyek a vágyakat elégítik ki, már sokkal inkább. A mobilfüggő valójában egy: hírnévfüggő, like-függő, emberek elismerésétől függő, pornó-, önkielégítésfüggő, játékfüggő, sorozat-, film- vagy videofüggő embert takar. És meg merem kockáztatni, hogy sokan vannak akik, csak az idejük kikötésére használják bármiféle függés nélkül (bár ők lényegesen kevesebben lehetnek).
    Személyes tanácsom inkább az, hogy ha rájöttél hogy semmi hasznod nincs a közösségi oldalakból (csak károd), akkor dobd a kukába (Donát szavaival élve) és soha többé ne telepítsd, és nagy ívben kerüld utána. Az elején természetesen elvonási tüntetek lesznek, de idővel ez elmúlik, és rájössz hogy eddig egy illúzióban éltél. Azok, akik a barátaidnak mondták magukat – vagy legalább is az alkalmazás annak hazudta őket -, azok soha nem voltak azok. Akik számára fontos vagy, és lehetőségük van arra, hogy élőben tartsák veled a kapcsolatot, azok meg fognak keresni azután is hogy letörölted magad. Avagy nem. Akkor szembesülsz vele, hogy a valóság pontosan olyan szörnyű, amilyennek a lelked mélyén eddig gondoltad. Mikor unják meg az emberek a kamubarátságokat? Számomra ez inkább a kérdés. Sejtésem szerint mindenkinél elérkezik egy pont amikor a hírnév, és like-ok mámora már nem kielégítő. Gondoljunk csak azokra a híres emberekre (zenészekre főleg) akik öngyilkosokká váltak – pedig nekik aztán “sok” barátjuk volt. Másik árnyoldala a dolognak a megfelelési kényszer, like-okban mérjük mennyire van igazunk. Megsúgom az emberek zömét irritálja az Igazság, ennélfogva paradox dolog elvárni hogy értékeljék, és elismerjék azt, amit képviselsz. Ha meg akarsz felelni a tömegnek, akkor automatikusan hazuggá és világszeretővé kell válnod, pedig még a Biblia is írja, hogy aki szereti a világot Isten ellenségévé lesz. Megfigyelted, hogy azok az emberek akik kimondják a véleményüket a Biblia igazságaival párhuzamosan, és szembe mennek az árral, folyamatosan támadás alatt vannak? Őket nem fogják agyon like-olni, sőt ha valakinek az igazságérzete némi agresszióval is társul, akkor meg őrültnek bélyegzik. Pedig az agressziót sokszor önmagamon is észreveszem, mikor látom a sok félrevezetett embert és a sok áligazság terjengését. Ha már áligazság és közösségi média, akkor ezt is megemlíthetem, hogy aki hiteles híreket akar olvasni, az nagyon meggondolja milyen orgánumok szavára ad hitelt (nemhogy közösségi média),arról nem beszélve hogy most is zajlik a facebook ellen egy petíció amely állítólag a hírek manipulálását célozza megállítani. Aki facebookozik, írja alá, én nem írtam. Azért nem, mert hidegen hagy egy olyan oldal, ahonnan töröltem magam, mert már akkor is egy fertő volt, szerintem jobb kivonni magunkat valahonnan mint küzdeni egy pusztulásra ítélt dolog ellen. Zsebhoki Instagram, antiszemita twitter és egyéb oldalakról soha nem is volt tapasztalatom, és ez vélhetően így is marad. Instagramnak azon kívül, hogy félpucér nőket nézegetnek rajta mi haszna van? Valaki légyszi válaszoljon már alább. Ha már hírportálok, tegnap döntöttem el, hogy nem követem tovább az Indexet, mert megbizonyosodtam róla, hogy azt a mainstream médiavonalat erősíti, amely ma tömegeket vezet félre például a politikai élettel kapcsolatban. Egy olyan ideológiai harcot támogat amely a családok és emberéletek ellen van, és ezt valószínűleg ők maguk sem tudják, ha meg igen: az szégyen. Talán az sem véletlen, hogy Isten megengedte, hogy válságba kerüljenek. Aki a pusztulást támogatja, az abból fog vacsorázni. Belegondolni is borzalmas mennyi félrevezetett embert termel ki az agymosó és félelmet folyamatosan injektáló média. Istenhívő emberek helyett koronavírushívő emberek lesznek, orruk előtt akarják elpusztítani a modernkori civilizáció alapköveit, köztük a demokrácia és emberi értékvédelem egyik nagy nemzetét, Amerikát, és erről a legtöbbeknek gőze sincs, mert az a legfontosabb hír a magyar sajtóban (tisztelet a kivételnek), hogy xxSzandika épp tizedik szájfeltöltését csináltatja. Vagy közli a zűrzavart (lásd index), csak hazug módon és pontosan abból a szemszögből, ahogy azt teszem azt a New York Times, ahol minden második cikk egy “Trump-anyázásban” merül ki. Az internet egy olyan hely lett ahol a keresztényeknek útmutatásra lenne szüksége, mert megfigyelésem szerint egy lélekvesztővé vált a sok káros tartalmával együtt. A google algoritmusa szintén azokat a híreket preferálja amelyek híján vannak az Igazságnak. Aki arra vetemedik hogy a világhálón megtalálja mi igaz, és mi nem, annak valóban Isteni bölcsességre lesz szüksége ezekben a napokban. “Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.” Jakab 1:5 Ha valami nem kompatibilis Isten beszédével, vagy csak félig, akkor az logikailag is levezethető hogy hamis: hamis és igaz az = hamis.