Lehet elsőre a nagy leállás és #maradjotthon úgy hangzott, mintha minden lelassulna egy kicsit, azonban ez merő illúzió. A programok átkerültek az online térbe, a hirtelen ránk szakadt időnkre mindenki tanácsokkal lát el minket – tehát valahol ugyanott tartunk megint. Ez a rengeteg lehetőség pedig nemhogy örömmel, hanem szorongással tölthet el sokakat.
Pár hete már csak a karanténról és az otthonmaradásról szól minden. Egyik pillanatról a másikra változott meg körülöttünk a világ, aminek természetes velejárója, hogy mindez a lelki egészségünkre is hatással van.
„Rengeteg lehetőség zúdult ránk, hogy hogyan töltsük el a szabadidőnket otthon, mindenféle online programmal és kihívással, és mindenhol hasznos tippeket olvashatunk, hogy hogyan legyünk hatékonyak, produktívak, hogyan osszuk be a napunkat otthon.
Ezek a tanácsok és lehetőségek, bár hosszabb távon segítik a megküzdést és alkalmazkodást, így hirtelenjében lehet, hogy inkább nyomasztóan hatnak ránk, mert úgy érezzük, mindezt „kellene” csinálnunk, ráadásul minél hamarabb” – írja a mindset pszichológia oldala.
Biztos többen tapasztalták, hogy megváltozott az étvágyuk, rosszabbul alszanak, motiválatlanok, ingerültek. Fendrik Bertalan pszichológus szerint ezek a reakciók teljesen normálisak ebben a helyzetben és feltehetően megjelennek a stressz és szorongás hatására. Most rengeteg minden kavaroghat bennünk a hirtelen változások hatására. Düh, csalódottság, félelem, szorongás a jövőtől. Ilyenkor nem az a megoldás, hogy megpróbálunk tudomást sem venni ezekről az érzésekről, és egy magunkra erőltetett jókedvvel védekezünk.
„Félelmeink tudatosítása az első lépés abban, hogy megvizsgáljuk, valójában mi miatt is aggódunk, mennyire reális ez, és mit tehetünk ellene” – írja a pszichológus.
Érdekes az a felvetés, ami a mostani helyzetet lélektanilag a gyász folyamatához hasonlítja. David Kessler, gyásszal foglalkozó szakértő szerint:
„Azt érezzük, hogy a világ megváltozott, és ez tényleg így is van. Tudjuk, hogy ez az egész csak átmeneti, de nem tűnik annak, és rádöbbenünk, hogy a dolgok meg fognak változni. A normalitás vége, a gazdasági következményekkel kapcsolatos félelem, kapcsolatvesztés – ezek mind letaglóznak bennünket, és mi gyászolunk.”
Nemcsak az elvesztett dolgokat gyászoljuk, hanem már a jövőre is kivetítjük ezt az érzésünket. A szakértő szerint a gyász különböző stádiumain megyünk keresztül.
„Először is ott a tagadás, amit kezdetben nagyon sokszor megismétlünk: Ez a vírus nem érint engem. Aztán ott a düh: Szobafogságra ítélsz, és lehetetlenné teszed, hogy csináljam a dolgaimat. Az alku: Oké, ha két hétre bezárkózom, akkor minden jobb lesz, ugye? A szomorúság: Nem tudom, mikor ér ez véget. És végül ott az elfogadás. Ez van; Ki kell találnom, hogyan tovább.”
A szakértő szerint fontos, hogy eljussunk az elfogadás stádiumába, különben még több kudarcot fogunk megélni, amikor csak magunkra erőltetjük a jókedvet. „Az elfogadás szakaszában már képesek vagyunk alkalmazkodni a helyzethez: kialakítjuk az újfajta megoldásainkat, újrarendeződik az életünk, de nem ugyanúgy, mint azelőtt, és ez fontos, mert a növekedés lehetőségét is magában hordozza” – írja a pszichológus.
Tehát várnunk kell, és elfogadni, hogy nem tudunk mindent azonnal megoldani. Nem tudjuk a keserűséget azonnal eltűntetni az életünkből, és egy új hobbiba sem olyan egyszerű belekezdeni, ahogyan azt mindenki javasolja most nekünk. Észre kell vennünk, hogy mennyi mindent adottnak vettünk, ami sokak számára a luxust jelenti, és bele kell nyugodnunk a változásba. Nem kell sietnünk semmivel, ez most a legfontosabb. Adjunk magunknak időt az átállásra és a megbékélésre.
Forrás: mindsetpszichologia.hu
20 tipp a karantén és elszigetelődés idején – Johannes Hartl
10 veszély a karanténban, avagy veszélyhelyzetben a házasság?
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás