2020. 03. 21.

10+1 dolog, hogy mit kezdhetek magammal a vírus idején

A következő pontok szemezgetését elsősorban azoknak ajánlom, akiknek nyakába szakad a rég várt (vagy rettegett?) otthonlét, és egyedül kell megbirkóznia azzal, hogy szabad kapacitásával, idejével bölcsen gazdálkodjon.

Régóta érlelődik bennem, hogy ha lehetőségem (pénzem) adódna, úgy kipróbálnék egy olyan igazi, gőzölgő, nagyon egzotikus, nagyon ázsiai ételt, melynek hozzávalóiról pont annyit tudok, mint arról, hogy milyen érzés lehet egy tengerparti kisbisztró napernyői alatt láblógatva megrendelni azt. De az biztos, hogy a gondolattal gyakorta eljátszadozom. Felmerül viszont a kérdés, hogy ha egy jóakadóm az orrom alá tolná a nagyon egzotikus, nagyon ázsiai álommenümet, vajon hogyan reagálnék!? Rávetném magam, finomkodva hozzálátnék, vagy megijednék és kétségbe esve konstatálnám, hogy ennek már a szaga sem olyan, mint amilyennek elképzeltem? Kérem vissza a rántotthúst sültkrumplival! Sokan lehetünk most hasonlóan a nyakunkba szakadó, kiszámíthatatlansággal teli szabadsággal.

Más és más módon reagálunk az elmúlt napok, hetek eseményeire. Mindannyian keressük, hogy hogyan tudnánk magunk és környezetünk számára a legjobb, legfelelősségteljesebb, és emellett még talán a lehető leghiggadtabb módon is jelen lenni. Más típusú alkalmazkodás szükséges egy többgyermekes szülőtől és más egy egyedülálló/élő felnőttől. Egyik sem feltétlen könnyebb, nemesebb vagy kevésbé értékes a másiknál. Egyszerűen más. A kérdés azonban mindannyiunk életében adott: mi lesz most velem, ha az életem több területe eltérni látszik az eddig megszokottól? A következő pontok szemezgetését elsősorban azoknak ajánlom, akiknek nyakába szakad a rég várt (vagy rettegett?) otthonlét, és egyedül kell megbirkóznia azzal, hogy szabad kapacitásával, idejével bölcsen gazdálkodjon. Nem mellesleg, hogy megóvja magát attól az állapottól, melyben félelmei, szorongásai lesznek úrrá gondolatain, érzelemvilágán. 

 

1.)   Ötletelj, készíts tervet!

A nap elején gondold át, milyen tevékenységeket szeretnél elvégezni, mire mennyi idő szükséges. Ugyanez vonatkozik a hét végére is: szánj időt arra, hogy visszanézz az elmúlt hetedre, és előre tekints a következőre. Ez elméletben remekül hangzik, igaz!? Javaslom, készítesz magadnak egy táblázatot, amin láthatod is, hogy mi vár rád, és mit sikerült már kivitelezned. (Figyelem, utóbbi esetben előfordulhat, hogy felsejlik bennünk némi büszkeség saját magunk irányába – ezt szabad közel engedni magunkhoz.)

hirdetés
2.)   Ne folyjunk szét, tartsd a struktúrát!

Öltözz fel, mosd meg a fogad, egyél-igyál. Élvezd, hogy végre van lehetőség kialudni magad, de ne ess át a ló túloldalára: keress egy legkésőbbi időpontot, amikor mindenképp felkelsz. Húzd el a függönyt, fel a redőnyt és engedd be a napfényt és a friss levegőt! Ha ez megvan, már adja is magát, hogy visszatérj az 1.)-es ponthoz.

3.)   Próbálj ki új dolgokat!

Az interneten minden is van. Tanulj meg barkácsolni, varrni, főzni, festeni, kertészkedni, új mozgásformákat kipróbálni, vagy épp bekopogni a szomszéd hölgyhöz, hogy kell-e neki valami a boltból. Mik azok a vágyálmok, amikre megszokásból azt mondtad „jó lenne egyszer megtanulni…”!? 😉

4.)   Mozogj!

A mozgás számos élettani hatása mellett szorongásoldó hatással is bír. Házon belül is rengeteg lehetőség van a testmozgásra. Ötletelj, kutasd fel ezeket!

5.)   Légy társaságban! Beszélgess!

Ha fizikailag nehéz vagy nincs mód kivitelezni, használd az online teret! Hozd így közel magadhoz a távoli családtagokat, a barátokat, ismerősöket, akikkel mindig csak „de jó lenne többet, gyakrabban beszélni”. Mondd el, ami benned van, és hallgasd meg a másikat.

6.)   Kérj segítséget!

Társadalmunk, és mi egyéni szinten is egy egészen újszerű helyzettel találjuk szembe magunkat, mely új megoldási, megküzdési módokat is vár tőlünk. Teljesen természetes, hogy elakadunk, félünk, kétségbe esünk, bizonytalannak érezzük magunkat. Szabad segítséget kérnünk mind a mindennapi praktikus dolgokban (ismerőstől, szomszédtól, családtagtól, önkormányzattól, szervezetektől), mind pszichés egyensúlyunk megtartása érdekében! A pszichológusok, pszichiáterek, segítő szakemberek által nyújtott online tanácsadás ma már egy létező fogalom. Ha érezzük, hogy határinkat feszegetjük, nem kell megvárnunk, míg túl is lépjük azokat.

7.)   Kapcsolódj ki! Merj nevetni!

Krízisidőszakban könnyedén szűkül be a figyelmünk, érdeklődésünk szorongásunk tárgyára. Merj nevetni! Nézz filmet, zenélj, olvass, játssz! Keresd a kultúrát az interneten (is)!

8.)   Légy elfogadó..

..magaddal és másokkal egyaránt! A nehéz élethelyzetekre, időszakokra mindannyian másképp reagálunk, szorongóbbá, ingerültté válhatunk vagy épp elbagatellizálva előfordulhat, hogy tudomást sem akarunk venni a helyzetről. Ezek természetes reakciók! Igyekezzünk türelemmel, elfogadással lenni környezetünk és saját magunk iránt.

9.)   Limitáld az kütyükkel töltött idődet!

Figyeld meg saját magadon, hogy a videók, social media felületek, hírportálok pörgetése meddig segítik, és mikortól rombolják a mentális egészséged, nyugalmad megtartását.

10.) Merj csendben lenni!

Figyeld meg, milyen érzések, gondolatok kavarognak benned. Igyekezz ezeket minősítés helyett inkább elfogadni, mondd ki, írd vagy rajzold le őket!

+1 Próbáld meg közel engedni magadhoz a szabadság érzését!

A mit a micsodával? Nem vagyunk jelen a tevékenységeinkben, hiszen fejben a ránk váró ezer másik teendő terhe nyomja a vállunkat. Tanult viselkedés vagy szükségszerű alkalmazkodás!? „Majd ha egyszer több időm lesz…” – mondjuk mindig. Hát most előfordulhat, hogy lesz. Ilyenkor jövünk rá, hogy az állandó pörgés nem kizárólag a körülményeinkből, feladataink adta nyomásból fakad, hanem elfelejtettük (vagy meg sem tanultuk), milyen magunkról, mint gyermekről gondoskodni, milyen egy picit legalább békén hagyni saját magunkat. Gyakorolgassuk napról napra, tanuljuk meg (újra), milyen is szabadon átélni a folyamatos hajtásmentes életet, a tudatos jelenlét állapotát. Pihenj le, hallgass zenét, imádkozz, relaxálj! A legjobb értelemben: hagyd békén magad 🙂

Walter Zita, pszichológus

Az írás először megjelent a Lélekszörf blog oldalán.

Blog
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás