Jézus keresztre feszítésének története sokunk számára annyira ismerőssé vált, hogy könnyen átsiklunk afelett, mit is kellett az Isten Fiának elviselnie a kereszten, amikor meghalt a bűneinkért. Hajlamosak vagyunk alábecsülni a szenvedést, amit Jézus nagycsütörtök estétől a kereszten való haláláig átélt. Ebben a cikkben egy kis betekintést nyújtunk abba, mit jelent, hogy „Jézus Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált” (Zsid 2,9).
„Mennyire segítjük egymást, hogy növekedni tudjon bennünk a feltámadás hite, a belőle fakadó öröm és reménység? Hogyan éljük ezt meg közösségileg? Vágyakozom-e a Krisztus által megígért és általa elhozott új élet után?” – többek között ezeket a kérdéseket is feszegeti Huszák Zsolt atya a szent három napot lezáró cikkében, amelyben természetesen a feltámadás kerül a középpontba.
Mi lehetett a rosszabb: félni a haláltól vagy élni a bizonytalanságban? Ezt az érzést a tanítványok és az asszonyok is megtapasztalhatták nagyszombaton, de mi is átélhetjük manapság. Bese Gergő atya osztja meg gondolatait a mai ünnep alkalmából.
A szent három napban talán különösen is nagy értéke van annak, ha sikerül elcsendesednünk, amit a természetben talán könnyebben elérhetünk, mint az otthoni megszokott környezetünkben.
A nagycsütörtökön Jézus által mutatott alázat és a nagypéntek kilátástalansága után nagyszombat a feltámadás reményéről szól. Dr. Tóth Tamás atya ezúttal is hasznos gondolatokat oszt meg a tavalyi évhez hasonlóan idén is különleges húsvétunk alkalmával.
A Szólj Be a Papnak! csapata ismét érdekes témát hozott fel. Ezúttal egy görögkatolikus papot, Laci atyát kérdezték arról, milyen is lesz az ember teste a feltámadás után.
A világon egyetlen olyan dolog van, amiben minden ember egyetért: egyszer meg fogunk halni. És bár napjainkban alig beszélünk érdemben a halálról, mégis az, hogy egy nap véget ér a földi életünk, alapjaiban határozza meg azt, ahogyan a mindennapjainkat éljük. Az élet végessége hatással van az értékrendünkre, a céljainkra, a kapcsolatainkra; arra, hogy mivel töltjük ezt a 70-80-90 évet, ami rendelkezésünkre áll.
Bár az idei húsvéti vigília valóban nem a szokványos, de szerencsére az ünnepnek a lényege, a feltámadás ünneplése nem marad el. Bese Gergő atya gondolatai nagyszombatra.