Blog, Hortobágyi Tibor

Hosszú lesz, de megéri – a nagyszombati vigília felnőtt szemmel

Sokszor érkeztem meg úgy a nagyszombati vigíliára, hogy most bizony egy jó hosszú szentmise vár majd ránk. Mégis, már gyerekként éreztem, hogy nem csak a hosszúsága miatt különös ez az este. Felnőttként pedig kifejezetten érzem, hogy mennyi ajándéka van az év leggyönyörűbb éjszakájának.

Gyerekként a nagyszombat esti vigíliára úgy gondoltam, hogy most egy hosszú szentmise következik. Mégis, már akkor éreztem, hogy a hosszúsága ellenére ez más, mint az év többi miséje. Nem csak azért, mert más volt a menete a megszokotthoz képest, a tűzszenteléstől kezdve, a feltámadási körmenetig, hanem a mögöttes tartalmak miatt is. Bár akkor még nem teljesen értettem meg, hogy mit is jelentenek pontosan ezek a részek, mégis éreztem, hogy ez egy különleges este.

Felnőtt szemmel viszont már nem teljesen úgy tekintek a nagyszombat estére, hogy most egy hosszú szentmise következik. Inkább azt mondanám, hogy hosszú lesz, de megéri! A tűzszentelés utáni pillanatok jelentik számomra az est egyik legmeghatározóbb pontját. Maga a látvány is fantasztikus szerintem, ahogy a sötét templom egyszerre megtelik pislákoló fényekkel. De így felnőttként kicsit többet is jelent, az a tény, hogy a húsvéti gyertya fénye terjed szét emberről emberre a sötétségben és így pillanatok alatt pislákoló fények veszik át a hatalmat a sötétségben. Számomra ez azt is szimbolizálja, ahogy mi is életünkkel próbálunk Jézus segítségével, fények lenni a világban és ez a sok különálló fény egyszerre képes világosságot varázsolni egy sötét templomba is. Úgy, ahogy a keresztény emberek is életükkel és tetteikkel világosságot próbálnak varázsolni a világban.

hirdetés

A közös kapocs pedig maga Jézus,

aki halálával megváltott minket a bűneinktől és ezáltal egyként fogja össze a kereszténységet, akik elfogadják a tőle kapott világosságot szívükben.

A nagyszombati olvasmányokban aztán felelevenednek előttünk az Ószövetség főbb állomásai. Bár évről-évre halljuk őket, jó megtalálni ezekben is Isten üzenetét, még akkor is, ha tudjuk, hogy a Biblia ezen szakaszában többnyire nem szóról szóra kell értelmezni a hallottakat.

A következő katartikus pontot a dicsőség eléneklése jelenti számomra. Ahogy felcsendül nagycsütörtök után ismét az orgona és megkondulnak a harangok, újra fényárban úszik a templom. Az öröm, hogy Jézus feltámadt és ezt az örömhírt olyan jó lenne mindenkihez eljuttatni. Nagypénteken a szomorúság fájdalmával a szívünkben távoztunk csendben a templomból, de most nagyszombaton ismét van okunk az örömre. És ez az, amit egész életemben tudatosítanom kellene magamban, hogy Jézus halála nem volt hiábavaló, hiszen ő feltámadt és ezzel biztosította számunkra az örök életet.

Bár már lehet két órája is tart a szentmise, mire elérünk a feltámadási körmenethez, de abban a lelki állapotban mégsem az van bennem, hogy milyen hosszú. Hanem ahogy már említettem lehet, hogy hosszú, de megéri. Ahogy a húsvéti énekeket énekelve kilépünk a templomból és elvisszük a nagyvilágnak is ezt az örömhírt. Szeretném, ha ez a lelkesedésem nem csak nagyszombat estére lenne érvényes, hanem egész életemre. Az ezen az estén megerősödött hitemmel váljak Jézus pislákoló fényévé a világban. És így valóban kijelenthetem, hogy lehet hosszú volt ez az este, de az is biztos, hogy megérte…

Hortobágyi Tibor

Még nem érkezett hozzászólás