Lackfi János leplezetlen őszinteséggel ír a keresztény hitről a közösségi médiában is. Legújabb írása a #jóéjtpuszi sorozat részeként jelent meg, és a keresztény élettel kapcsolatos tévhiteket rombolja le.

Lackfi János leplezetlen őszinteséggel ír a keresztény hitről a közösségi médiában is. Legújabb írása a #jóéjtpuszi sorozat részeként jelent meg, és a keresztény élettel kapcsolatos tévhiteket rombolja le.
Sokan megdöbbennek, ha szenvedéssel találkoznak, holott Isten sosem ígérte nekünk, hogy fájdalmaktól mentes életet fogunk élni.
„hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak.” (Jób 5:7)
A legtöbb ember ragaszkodik valamihez… egy tárgyhoz, egy szokáshoz, valamilyen napi rutinhoz, színhez, ételhez vagy egy másik emberhez. Sokszor ezzel a ragaszkodással nincs semmi gond, és jó irányba tereli az életünket, viszont az is előfordul, hogy bizony inkább a kárunkra van…
Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba.
Marx jutott eszembe.
Marx jutott eszembe miközben a prédikációt hallgattam.
Nem, nem eretnek pap misézett, s magamat sem tartanám annak. Pusztán bölcsész beidegződés, párhuzamot állítottam két gondolat között.
Nagyon sokan élik úgy az életüket, hogy tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzik magukat, és szenvednek attól, hogy csak passzív résztvevői a saját életüknek. A körülményeket és másokat okolják a saját sorsukért. Folyamatosan más embereknek – a szüleiknek, a barátaiknak, a társadalomnak – akarnak megfelelni, és közben nem találják önmagukat. Mintha mások írnák az életük forgatókönyvét… Úgy gondolom, hogy keresztényként ennél sokkal többet kellene kihoznunk az életünkből. Ideje a saját kezünkbe venni az irányítást, hogy többé ne mások határozzák meg az identitásunkat és a viselkedésünket, hanem mi magunk.
„Te vagy az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mk 1, 11) Sokszor hallottuk már vagy olvastuk ezeket a szavakat, mégsem biztos, hogy igazán megértettük a jelentésüket. Létezésünk alapigazsága, hogy szeretettek vagyunk. Erről szól a következő könyv: Te vagy a Szeretett.
Jó néha olyan könyveket olvasni, amiket sok évszázaddal előttünk élt keresztény írók írtak. Sokszor hátborzongató, hogy mennyire ugyanazok a kérdések foglalkoztatták őket is, mint minket, a hittel, a keresztény élettel és Istennel kapcsolatban. Ezekben a könyvekben szereplő útmutatások nem csak néhány száz évvel ezelőtt állták meg a helyüket, hanem ma is ugyanúgy tanulhatunk belőlük.
A Keresztény Élet internetes honlapjának munkatársai – megerősítve a 777 főszerkesztőjével – Beer Miklós püspök atya egy napját örökítették meg. Szántalan érdekes és nehéz téma szóba került, a derű püspöke minden kérdésre válaszolt.