Sokak álma, hogy a lottózással pénzt nyernek. Legtöbbünk azt képzeli el, hogy a sok-sok pénznek köszönhetően luxusban élhetünk majd, egy brit házaspár azonban, akik szeptember végén nagyobb összeget nyertek a lottón, másokról akarnak gondoskodni nyereményükből.
adakozás
A napokban Chiara Luce Badano, egy boldoggá avatott olasz lány lelki naplóját és az ahhoz fűzött elmélkedést olvasgattam, melynek témája az adás volt. Persze, tudom, „adjatok, és akkor ti is kaptok”, meg „amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is”; fontos és szép gondolatok ezek, de, hogy is mondjam, nem jöttem lázba az elmélkedés címétől. Keresztény körökben sokat beszélünk az adásról, az adakozásról, és azt gondoltam, ebben a szövegben már nem fogok új elképzelésekkel találkozni. Majdnem lapoztam is tovább, aztán valami (Valaki) mégis olvasásra bírt. És olyan gondolatokkal gazdagodtam, amelyek új fénybe helyezték az adás mibenlétét.
Ante Rebic horvát válogatott labdarúgó nem veri nagy dobra jótékonykodásait, de kiderült, hogy pár éve kifizette szülőfaluja teljes lakosságának minden adósságát, továbbá a napokban egy nehéz helyzetbe kerülő autista gyermekekkel foglalkozó intézmény 3,5 milliós tartozását rendezte.
Szeretek enni. De szeretem azokat az időszakokat is, amikor önszántamból úgy döntök, hogy most egy ideig nem fogok jóllakni. Amikor az esti menü kenyér és víz. Szükségem van rá, hogy időnként a böjtölést választva még tudatosabban, még elkötelezettebben forduljak a látható világtól a láthatatlan felé, az emberek tekintetétől az Atya tekintete felé – hiszen „nemcsak kenyérrel él az ember…”[1]
Czotter András magyar vállalkozóként veszi fel a versenyt, sikerrel, a mai IKEA-kultúrával. Három gyermek édesapjaként és hívő emberként vallja, hogy mindenkinek feladata tenni a másikért, a társadalomért. Ágymester cégével nemcsak ágyakat készítenek, hanem bölcsőket is a legkisebbek számára. Az igazán különleges dolog pedig az a mozgalom, amelyet 2012-ben indított el Vándorbölcső néven.
Ennek a rendkívül furcsa évnek az utolsó 777 órájában útjára indítottuk adománygyűjtő kezdeményezésünket, hasonlóan a tavalyi évhez. Beszámoltunk Nektek a 2020-ban elért eredményekről, felvázoltuk a jövő évi reményteli terveinket. Mégis úgy éreztük, hogy vannak még izgalmas dolgok a „kampányt” illetően, ezért kerekasztal beszélgetést szerveztünk, a jelenlegi helyzetre való tekintettel az online térben!
„Összefogás az újrakezdésért” elnevezéssel hozott létre krízisalapot a Magyar Református Szeretetszolgálat. Az adománygyűjtés célja, hogy a járványhelyzet következtében nehéz élethelyzetekbe kerülő rászoruló időseknek, családoknak és gyerekeknek nyújtson segítséget.
Sokszor tehetetlennek érezzük magunkat a társadalom legégetőbb problémáival kapcsolatban. Ez a lista arra inspirál mindannyiunkat, hogy gondolkodjunk kreatívabban a segítségnyújtásról, találjuk meg, hogyan tehetjük meg valóban, “ami tőlünk telik”.
Napjaink kereszténységében a pénz talán még a szexualitásnál is kényesebb kérdésnek számít. Hogyan kellene keresztényként a pénzhez hozzáállnunk? Összeegyeztethető-e Jézus követése és a gazdagság? Muszáj-e adakozni? Ha igen, akkor mennyit, és főleg kinek? Miért mondta azt Jézus, hogy „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.” (Mt 19,24)? Bármennyire is tabunak számítanak, ezek nagyon fontos kérdések, amelyek megválaszolása igen komoly változásokat hozhatna a világba.
Ismét elérkeztünk az adventi időszakhoz, ami nekünk, keresztényeknek sokkal többet jelent a hatalmas ajándékvadászatoknál. Jézus megtestesülésének ünnepére készülünk a szívünkben is. Várakozás, imádság, jó cselekedetek… Ez utóbbiról osztanék meg néhány gondolatot, tapasztalatot, amiket Teréz anya lelkiségén keresztül tanultam meg.