Interjú

Vezetőként Jézussal – interjú Vitéz András Gyulával

Alapítvány vezető és coach, akinek Jézus áll az élete központjában. Hogy hogyan? Interjúnk Vitéz András Gyulával.

Egyszerre több poszton is helyt állsz, mint vezető. Melyek is ezek?

Egyéni vállalkozóként coach vagyok és pszichodráma asszisztens. Cégekkel és magánszemélyekkel dolgozom együtt annak érdekében, hogy reális célokat tűzzenek ki maguk elé és el is érjék azokat. Emellett a VONESZO Alapítvány elnöke vagyok, ahol viszont önkéntes alapon tartok teamcoaching alkalmakat és tréningeket munkatársaimmal. Illetve alkalmazottként vezetem az alapítványi adminisztrációt. Mindemellett szociális munkás szakon végeztem.

Hogyan jött a vállalkozás ötlete?

Kezdetben szerelemből csináltuk a tréningeket Csepregi Kinga és Kaló Attila kollégáimmal. Az üzleti alapon nyújtott szolgáltatásra két csodálatos leányom megszületése motivált. Fantasztikus dolog önkéntes alapon csoportokat tartani, ez is megmaradt az életemben. Ugyanakkor elérkezett az idő pár éve, hogy szintet lépjek. Egyszerűen nem vettek volna komolyan, ha örök életemben kizárólag önkéntes alapon tartok alkalmakat.

Mi is ez a coaching?

Sokak számára újdonság a technika, gyakran találkozom azzal, hogy még nem tudják az emberek, hogy mire is használható ez igazán. Maga a coaching a jelen ismeretében foglalkozik valamiképpen a jövővel. Stratégiát alakítunk ki az ügyfél által hozott célra. Egy ideig mellette vagyok, hogy lépésről lépésre ezt meg is valósítsa. Gyakran osztok meg tartalmakat a saját Facebook oldalamon, ahol erre a kérdésre is választ adok, hiszen sokan kérdezik tőlem meg, hogy mi is ez a coaching.

Milyen kérdésekkel, témákkal keresnek meg?

Sokféle kérdéssel, de vigyázat! Nem minden téma coaching téma. Alapvetően a coaching is egy önismereti forma, eköré épülnek a témák is. Magánszemélyek időgazdálkodással, életük újra, vagy áttervezésével, munkanélküli létük megváltoztatásával, meglévő céljaik és lehetőségeik strukturálásával keresnek meg legtöbbször. Ma temérdek célunk és lehetőségünk van, sok esetben ez okozza az elakadást, a sok lehetőség. Ügyfeleimmel önismereti utat is járunk, hiszem, hogy csak akkor tudunk valós változást elérni, ha munkánk során nem csak a hozott téma megdolgozása a cél.

Cégek engem eddig a felsővezetők jobb összhangjának megteremtésére kértek fel, mely igen hosszú folyamat is lehet. Illetve egyéni üzleti coachingban vezetők azzal kerestek meg, hogy segítsek nekik a jobb vezetővé válásban. Ez volt mostanában a sláger téma. De minden ügyfél valójában egy saját téma. Nem érdemes kategorizálni.

A VONESZO Alapítvány vezetője vagy. Mit jelent ez a név, és mit is csináltok itt?

Igen, napjaim jelentős részét az alapítvány irányításával töltöm. Nevünk jelentése: „Volt Nevelők Szolgálata”. A gyermekotthonokban élő gyermekek érdekében foglalkozunk nevelőikkel, és természetesen a gyermekekkel is. Az adományozás négy alappillérét is megfogalmaztuk, szeretnénk ebben éllovasok lenni, és ezt hirdetni: rendszeresség, kiszámíthatóság, személyesség és többfókuszú segítség. Ez röviden azt jelenti, hogy, ha gyermekotthonba megyünk, akkor 1) kérdezzük meg, hogy mire van szükség, 2) menjünk rendszeresen, 3) tartsuk mindenkivel a kapcsolatot és 4) minden korosztálynak igyekezzünk programokat vinni, még a nevelőknek is. Ha most bővebben szeretnéd, hogy kifejtsem, akkor itt fogunk ülni zárásig.

Hogy éled meg a kereszténységedet a munkád során?

Nézzünk egy példát. Sokszor, amikor vezetői kompetencia fejlesztéséről van szó, akkor Jézust hozom fel példának – mint szerintem a valaha volt legjobb vezetőt. Elfogadom, ha valaki nem tartja Isten fiának, ettől még zseniális vezető, függetlenül attól, hogy miben hiszünk. A KEVE Akadémia előadásain pedig Nehémiást, mint pozitív példát vettük elő vezetés kapcsán, illetve Pilátust, mint negatív példát. A Biblia a legjobb vezetéselméleti könyv . Szentírásunk tele van szuper ötletekkel, tanácsokkal, például több ezer tanítás van a pénz helyes és ésszerű használásáról. Amikor keresztényekkel találkozom egy-egy projekt során, akkor hatalmas erőt ad, hogy előtte, közben és a végén is imádkozunk közösen.

Milyen út vezetett el idáig?

Szinte látom, ahogy Parlagi Gáspár országos cimborám és még sok barátom, ismerősöm felnevet, de minimum elmosolyodik a kérdés kapcsán.

Kedves Lídia, mi ma ismertük meg egymást, és nem tudod, hogy micsoda lavinát indítasz el azzal, ha rákérdezel az autodidakta önkeresési folyamatomra. Nagyjából egy-egy évet két-két év alatt szoktam elmesélni apróbb, két-három órás előadásokban. Vannak barátaim, akik lassan huszonöt éve hallgatnak, és még mindig vannak új sztorik – pedig a nagy részét velük éltem át. Megpróbálom a lehetetlent és válaszolok.

‘82-es évjárat vagyok, Óbudán nőttem fel. 2008-ban megelégeltem az életem. Szerettem volna valahogy és valamit kezdeni magammal. Ekkor egyszerre volt üres és sok fölösleges dologgal teli az életem, ezért huszonhat évesen úgy döntöttem, hogy “fertőtlenítek”. Nem tudtam, hogy mit keresek, de elindultam. Elmentem Szászvárosig egy gyermekotthonba és egy évre szerződtem nevelőnek, lett hirtelen 9 fiam. Elkezdtem nem magammal foglalkozni. Erről az egy évről van is egy igen részletes naplóm, melyet elkezdtem megosztani a  blogomban.

Címszavakban, egy év alatt rátaláltam a hivatásomra, a feleségemre, önmagamra és a bennem élő Istenre. Persze ez akkor nem volt még ennyire világos számomra. Amikor vége volt az egy évnek, akkor csak annyit éreztem, hogy jobban a helyemen vagyok, de ennél még erősebb volt az érzés, hogy szerelmes vagyok. Igen, fülig beleestem a munkatársamba, aki ma a két csodálatos lányom édesanyja. Egy másik rovatotokban szívesen elmeséljük az egymásra találást, a leánykérést és még sok vicces és tanulságos történetet. Röviden: Szászvároson újra megtértem.

Mit jelent az, hogy újra?

Gyerekként megkereszteltek, elsőáldoztam, bérmálkoztam, tehát végigjártam a létrát, de igazából üres vallásosság volt. Később elfordultam Istentől, volt pár sötét évem, majd jött Szászváros és jött egy pálfordulás.

Nem ingyen lettem keresztény, megdolgoztam érte. Aki viszont a legtöbbet tette értem, az Jézus. Megváltott engem. Kifizette az árát. Ugye ismerjük a sorokat, „itt mindenki vendég és a házigazda fizet”. Látom azt, hogy megküzdöttünk egymásért Jézussal. Fantasztikus, ahogyan pontosan akkora keresztet adott, amit éppen el tudtam viselni. Türelemmel várta, hogy újra és újra apró döntések által eljussak a megtérésre.

Nem akarom megváltani a világot sem a szociális munkámmal, sem a coachinggal. A világ meg van váltva. Megtértem, átadtam az életem Krisztusnak és azért „újra” – visszautalva a kérdésedre -, mert minden nap újra és újra meg kell hoznom a döntést, hogy ővele vagy nélküle élem az életem. Erre Szászvároson, nevelőként jöttem rá.

Át kellett mennem egyfajta földi tisztítótűzön mielőtt nevelő, majd férj és apa lettem. Megláthattam húszas éveim elején, hogy mi lenne belőlem, ha nem lennék keresztény, ha nem lenne ilyen csodálatos feleségem, vagy nem lenne hivatásom, fantasztikus barátaim, megbízható szüleim, testvéreim és így tovább. Egyenként döbbentem rá ezekre, ez Szászvároson indult el. Éveken át csak kiabáltam Isten fel és korholtam Őt, vagy másokat. Nem vettem észre a körülöttem lévő kincseket. A megtérés nem valami földönkívüli dolog, hát pont ez a poén benne. Hogy is van a mondás? Tedd azt, amit Isten tett, válj valóban emberré. Szeretek élni és látom, ami körbevesz és hálás vagyok érte. Nem a körülmények változtak meg a nevelőségem egy éve alatt, hanem én.

Tehát vallásos családban nőttél fel, de kellett egy személyes döntést hoznod. Ezt a személyes döntést hogyan éled meg a mindennapjaidban?

Nemrég hallottam azt a gondolatot, hogy nem lesz könnyebb az életünk, ha megtérünk. Nekem sem lett könnyebb. Bölcs feleségem mondta egyszer azt a gondolatot, hogy amikor megtérsz, akkor a képzeletbeli hátizsákodat leveszi Jézus, kipakol, kicsit takarít és egy logikus rendszerben visszapakol. Ugyan az van benne, de már más cipelni és jobban hozzáférsz a dolgaidhoz. Tehát nekem sem könnyebb, csak van valaki, akihez mindig fordulhatok, van egy társam, és ez óriási kincs.

Az én életemben úgy van jelen Jézus Krisztus, mint egy társ.

Úgy kezdem a napomat, hogy elolvasom az aktuális evangéliumot, elmélkedek rajta – ha éppen nem hajnalban indulok -, napközben is figyelek rá, felajánlom neki a nap történéseit, hogy minden az Ő akaratában történjen és az eszköze lehessek. Szeretem Jézust meghívni a munkáimba, hiszen Jézus bennem él.

Miben látod a különbséget, hogy mostmár Jézussal végzed a munkádat?

Sok emberrel vagyok kapcsolatban, akik nem vallják magukat megtértnek, mégis látens keresztények, azaz szinte úgy viselkednek az emberekkel, ahogyan szerintem Jézus tenné. Isten mindenkit ugyanannyira szeret, mint engem. Döbbenet volt ráeszmélnem egyszer, hogy a tökéletes szeretettel szerető Jézus ugyan úgy szeret engem, mint Szűz Máriát vagy, mint Istent vagy a Szentlelket. Ez kemény.

Az én életemnek az a célja, hogy a végén átöleljem Jézust. Életemen túlmutató céljaim is vannak, ezt egy fantasztikus mentálhigiénés szakember egyszer nagyon megtanította nekem. Vannak tehát az életemen túlmutató céljaim és ez alá van rendelve minden, mert látom, hogy nem csak ennyi az élet. Igenis folytatódni fog, ez csak az edző meccs.

Egyik barátom mondta minap nekem, akivel együtt vízilabdázunk, hogy: „a hit erejétől fél nagyon sok rendszer”. Igaza van. A hit olyan dolgokra teszi képessé az embert, amire nem tudja más. Hit által szabadon, józanul, ésszerűen lehet az ember egy-két méterrel a föld felett és tehet olyanokat, amit a hitetlen nem. Hittel nem minden, hanem sokkal több lehetséges, mint hit nélkül.

A labdarúgás világából elég csak a szurkolótáborokra gondolni. A szurkolók hisznek a csapatukban. Nézzük meg a otthoni pályán játszott eredményeket, ordító a különbség az idegenbelihez képest. Az otthoni szurkolók előtt játszott meccsek lényegesen több győzelemmel járnak. Miért? Mert, ha szurkolnak – tehát hisznek bennem -, akkor többre vagyok képes. És a szuper a kereszténységben az, hogy nem csak én hiszek Istenben, hanem Isten reménye vagyok, Isten reménye az ember. Hisz bennem, azért alkotott, mert képesnek tart arra, amire meghívott. És, ha az Isten hisz bennem, akkor? Hát akkor hazai pályán játszom. Itt jegyzem meg, hogy nekem a feleségem és a leányaim a legnagyobb drukkereim  – a földi valóságban. Fantasztikus dolog úgy elindulni otthonról és úgy hazaérni, hogy a drukkereim várnak.

Sokkal jobb így élnem, mint amikor a pénz, a siker, vagy önmagam voltam a lényeg saját magam számára. Hiszen ezek mind fontos, ugyanakkor véges dolgok. Jézussal az élet viszont örök.

kép:  Magyaródi Milán

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás