A pokolban pertut iszunk az ördöggel?

Ha asztal alá iszod a sátánt, akkor kimenekülhetsz az örök kárhozatból, ígéri egy új videójáték. Persze, egy fikcióban bármit ki lehet találni, és ez “csak egy játék” lesz, de az ideológia mögötte sokkal messzebbre vezet.

Jó pár száz, de ezer év is eltelt, mióta az örök kárhozattól és a sátántól féltünk volna. A pokolról kialakult egy olyan közkedvelt kép, miszerint ott az emberek üstökben fortyognak majd, a démonok pedig folyamatosan kínozzák őket. A mai ember számára ez a kép már olyan szinten nevetségesnek és mesébe illőnek tűnik, hogy már egyáltalán nem veszi komolyan a kárhozatot. Ironikusan emlegetjük, valahogyan úgy, mint egyszer a buszon hallottam a mellettem ülő lányt telefonálni. Éppen azt ecsetelte a barátnőjének, hogy mennyire rossz ember, mert csalja a barátját. (Mindezt nevetve, de kicsit érezte a probléma súlyát. ) “Jajj, te, a pokolra fogok kerülni. De nem baj, mert te is ott leszel velem!” (Utóbbi megjegyzésből és a beszélgetés egyéb részleteiből lehetett tudni, hogy a barátnő sem a hűség mintaképe.)

De videójátékokat is gyártunk a bevezetőben említett tematikával. A karaktereknek a játékban a pokolban kell bolyonganiuk, és csak akkor tudnak megmenekülni az örök kárhozattól, ha egy VIP bulin ügyesebben isznak az ördögnél. Feltételezem, hogy a játék készítői ezt nem gondolják komolyan (bár ki tudja…), csak egy vagány, figyelem felkeltő történetet akarhattak kitalálni, de mégis, nagyon sokat elmond ez korunk társadalmának a gondolkozásáról. Nem vesszük komolyan a kárhozat kérdését, meseként kezeljük. Ironikusan elsiklunk felette, nevetünk egyet, ha bűnt követünk el: Haha, ezért úgyis a pokolra jutok! Majd megyünk tovább, nem változtatunk a hozzáállásunkon, nem próbálunk egy kicsit sem javítani. Lustán megvonjuk a vállunkat, mert ugyan ki hiszi el, hogy mindez igaz lenne? Üstök és fortyogás?

Valóban van igazság abban, hogy nem tudjuk pontosan a pokol, sem a menny kinézetét. Előbbiről a Biblia csak úgy emlékezik meg, mint egy olyan hely, ahol olthatatlan tűz emészt minket. A Katolikus Egyház Katekizmusa így ír róla:

“Jézus gyakran beszél az “olthatatlan tüzű” “gehennáról”, [630] amely azoknak van fönntartva, akik életük végéig visszautasították a hitet és a megtérést, és ahol a lélek és a test együtt veszhet el. [631] Jézus súlyos szavakkal hirdeti: “az Emberfia elküldi majd angyalait, azok összeszednek országában minden gonosztettet és gonosztevőt, és tüzes kemencébe vetik őket” (Mt 13,41–42), és Ő fogja kihirdetni a kárhoztató ítéletet: “Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre!” (Mt 25,41).”

hirdetés

Az interneten fellelhető katolikus lexikon így értelmezi a poklot:

“Kétségtelen, hogy azt sem lehet a földi fizikai tűzzel azonosítani. – Olyan túlvilági valóság előtt állunk, amelyről semmiféle tapasztalatunk nincs. Ott nemcsak a tér- és időfogalmunk nem érvényes, hanem egész létformánk változik meg, azért minden naiv hasonlat és elgondolás alaptalan.”

Egyes értelmezések szerint a pokol egy olyan hely, ahol Isten jelenlététől van megfosztva az elkárhozott lélek. A katekizmus szerint: “A pokol legsúlyosabb kínja az örök elszakítottság Istentől, akiben egyedül talál az ember életet és boldogságot, melyre teremtetett és amire vágyakozik.”

De jelenthet kínt az Isten nélküli állapot egy olyan embernek, aki már földi életében határozottan elutasítja Istent? Vajon nem ezért nevetnek saját kárhozatukon, akik ezt megteszik? Tökéletesen tisztában van vele a világ, és nem érdekli, mert az örök élet fogalma sem vonzza. Elvakít minket a földi boldogság, az itt megszerezhető gyönyörök és vagyon, melyek teljesen betömik a szívünkben az Isten iránti vágyakozást. A fiatalságot éltető kultúrában nem akarunk a halálra gondolni, messze van az még. (Mi azonban sem a napot, sem az órát nem tudhatjuk…)

Nem, nem gondolom, hogy a pokol egy hatalmas buli lenne majd, és senkit sem bátorítanék arra, hogy be akarjon jutni az ott rendezendő “VIP buliba”. Ne hagyjuk megtéveszteni magunkat attól, hogy kedvező arcot rajzolnak az ördögnek. A bulis csávóként állítják be, aki akár a legjobb haverunk is lehetne és a legkeményebben bírja az italt. Ez a legnagyobb szemfényvesztés, mondanom sem kell, hogy Isten nem ezt kívánja nekünk. Az egyetlen Fiát adta értünk, hogy megmenekülhessünk az ott ránk váró kínoktól. Nem kis áldozatot hozott a szabadulásunkért…

Kép: eurogamer.net

hirdetés