Az illúziók kergetése senkinek nem tesz jót, de vajon mennyire hasznos, ha halálra rémisztjük az első gyermeküket váró párokat?
Kategória
Harmati Dóra
Tegnap még izgatottan vártuk a locsolókat, mára azonban visszazuhantunk a szürke hétköznapokba. Az ünnep elmúlt, már csak a maradék sonka és tojás emlékeztet rá a hűtőben.
Senki sem figyelt az idei Oscar-gálára, míg egy pofon el nem csattant. Azóta is mindenki a pofonról beszél, és nem a színészek teljesítményéről. Megrendezett volt a közjáték, vagy az est házigazdájának viccét találta túlzónak Will Smith? Az érő pofonról, és ami mögötte lehetett.
Szerintem sokan ugyanúgy érzünk az ukrán-orosz konfliktus kapcsán. Én napok óta ezzel kelek, ezzel fekszem. Különösen azzal a lánnyal, akit eddig a keresztény tartalmak miatt követtem Instagramon, de most, egy héttel a kisbabájuk születésének kiírt időpontja előtt menekülni kényszerülnek férjével. Kismamaként ezek alapján én is sok mindent átértékeltem.
Az évszakok körforgása gyönyörű mintája annak, hogyan állandósul a mi életünkben is a változás.
Dönthetsz az aggodalmaskodás ellen!
A környezetünkhöz hasonlóan az imaéletünk is rendszeres „karbantartást igényel”.
Izgatottak lettünk, amikor a világhírű The Chosen, Jézus életét bemutató sorozat alkotói bejelentették: különleges, karácsonyi epizóddal készülnek idén az ünnepekre. Bár sokáig csak az amerikai mozikban vetítették az alkotást, a tegnapi nap során felkerült az internetre is. Kultúrsokk és rengeteg sírás, mi így láttuk a „The Messengers”- t.
Napjaink jó részét azzal töltjük, hogy dolgok után sóvárgunk, miközben nem vesszük észre, hogy mennyi minden megadatott nekünk, ami másoknak nem.
Bár éppen csak belecsöppentünk adventbe, úgy érzem, hogy idén végre, talán életemben először, sikerült elkapnom valamit, amire eddig mindig annyira vágytam. Talán ez lenne életem legjobb adventje?
