“Az érdem nem az emberé, hanem Istené” – varázslatos tanúságtétel Balczó Andrástól

Ritka értékes tanúságot tett hitéről az öttusasport egyetemes történetének egyik legnagyobb alakja: Balczó András háromszoros olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója a Kossuth Rádiónak beszélt hitéről, elemi erővel és hitelességgel.

“Váratlan dolgok vannak, de véletlenek nincsenek, tulajdonképpen törölni kéne ezt a kifejezést a szótárunkból. Ha valaki azt hiszi, hogy elért valamit – nem feltétlenül csak sportban – és ő úgy érzi, hogy ez az ő önálló, mindentől független eredménye, az valószínűleg eltéved a világban. Pál apostol azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

Én próbálom megmagyarázni mindenkinek, hogy az érdem az nem az emberé.”

“Az Ószövetségben olvashatjuk: „A dicsőséget senkivel meg nem osztom.” Tehát aki saját maga javára ír valamit a sikereiből, az Istent meglopja. Mi sem szeretjük, ha meglopnak, az Isten se szereti. Az akarás is a tehetség – a talentum – kategóriájába tartozik, amit össze szoktak mosni azzal a tehetséggel, hogy például valakinek jó csontozata van. „Az akarás szó szerint az Isten ajándéka” – mondta Prohászka Ottokár püspök, szellemóriás.

hirdetés

A sikerről azt hisszük, hogy elvisz minket a teljes és maradéktalan boldogsághoz, holott egy idő után rájövünk, hogy ez az állapot nem akkor érkezik el, amikor erőfeszítésünk csúcsán vagyunk. Hanem akkor, amikor az ember rájön, hogy alkalmatlan annak a célnak az elérésére, amitől a boldogságát várta.

Rájön, hogy ezek a sikerek hamis istenek, mondhatni bálványok.”

“Ady gyönyörű versét olvasva, miszerint „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”, rájövünk, hogy akkor kapjuk meg ezt az állapotot, amikor mindent feladtunk, amikor bedobtuk a törülközőt. Vagyis megérzi a mindenkori küzdő, hogy kegyelemben részesült. Ha ezt megérezte valaki, akkor többet ért a világból, mint egy Nobel-díjas. Ez egy áldott állapot, egy gyönyörű éneket tudnék idézni:

„Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.”

Az ember ezt az érzést csak akkor tudja meg, amikor belekerült, el nem képzelhető. Ebben az állapotban az ember támponthoz jutott, menedékhez, otthonhoz.

Egy örök hazába.”

hirdetés