Mi történik egy lelkigyakorlaton? Melyik szerzetesi fogadalom a legnehezebb? Mi volt a legszebb élmény jezsuitaként? Többek között ezekre a kérdésekre válaszol Török Gellért jezsuita tanuló rendtag a Montserrat legújabb adásában.
Mi történik egy lelkigyakorlaton?
Minden. Sokszor beszélünk arról, hogy „megtalálni Istent mindenben”, de ennek van olyan oldala is, hogy „megtalálni mindent a semmiben”. A lelkigyakorlatokon nem történik olyan, amire azt lehetne mondani, hogy „na, ez a lényeg”. Ott vagyunk, az ember beleáll, imádkozik, sétál, fut, néha unatkozik.
Mégis abban a látszólag semmiben tényleg minden megtörténik.
Ez számomra olyan csoda, ami ritkán adatik meg: csak a lelkigyakorlatokon és egy-egy jó beszélgetésben. Lehet szó egy rövid, akár csak másfél napos lelkigyakorlatról, ha ezt a mindent megérzem és kitapintható, akkor ez vonz engem.
Melyik szerzetesi fogadalom a legnehezebb számodra és miért?
Talán a tisztaság a legnehezebb. Nehéz azt érzékelni, hogy mennyi az a természetes emberi, ami viszonzást vár, és normális, hogy ott van – és mennyi az, ami erre rátelepül, hogy lehet abban előre haladni, hogy ez tisztuljon? Ez tud frusztrálni, hogy mire mondjak igent és mire nemet, de közben tudom, hogy emberi akarattal ezt pláne nem lehet megoldani.
Mi volt az eddigi jezsuita életed legszebb élménye?
Szerencsére sok ilyen van. Az elmúlt két római évben egy fiatal gimnazista csoportot kísértem, az ottani jezsuita iskolában, és péntek délutánonként találkoztunk – ezek a délutánok ott vannak a legjobb élmények között. A felszabadultság, az emberség, az egymásra hangoltság miatt. Jezsuitaként voltam velük, mégis emberi módon, nagyon barátságosan álltak hozzám. Együtt kerestük az Istent.
hirdetés
