"Az érdem nem az emberé, hanem Istené" - varázslatos tanúságtétel Balczó Andrástól – 777
Lelkiség

“Az érdem nem az emberé, hanem Istené” – varázslatos tanúságtétel Balczó Andrástól

Ritka értékes tanúságot tett hitéről az öttusasport egyetemes történetének egyik legnagyobb alakja: Balczó András háromszoros olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója a Kossuth Rádiónak beszélt hitéről, elemi erővel és hitelességgel.

“Váratlan dolgok vannak, de véletlenek nincsenek, tulajdonképpen törölni kéne ezt a kifejezést a szótárunkból. Ha valaki azt hiszi, hogy elért valamit – nem feltétlenül csak sportban – és ő úgy érzi, hogy ez az ő önálló, mindentől független eredménye, az valószínűleg eltéved a világban. Pál apostol azt mondja: „Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?

Én próbálom megmagyarázni mindenkinek, hogy az érdem az nem az emberé.”

“Az Ószövetségben olvashatjuk: „A dicsőséget senkivel meg nem osztom.” Tehát aki saját maga javára ír valamit a sikereiből, az Istent meglopja. Mi sem szeretjük, ha meglopnak, az Isten se szereti. Az akarás is a tehetség – a talentum – kategóriájába tartozik, amit össze szoktak mosni azzal a tehetséggel, hogy például valakinek jó csontozata van. „Az akarás szó szerint az Isten ajándéka” – mondta Prohászka Ottokár püspök, szellemóriás.

A sikerről azt hisszük, hogy elvisz minket a teljes és maradéktalan boldogsághoz, holott egy idő után rájövünk, hogy ez az állapot nem akkor érkezik el, amikor erőfeszítésünk csúcsán vagyunk. Hanem akkor, amikor az ember rájön, hogy alkalmatlan annak a célnak az elérésére, amitől a boldogságát várta.

Rájön, hogy ezek a sikerek hamis istenek, mondhatni bálványok.”

“Ady gyönyörű versét olvasva, miszerint „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem, csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”, rájövünk, hogy akkor kapjuk meg ezt az állapotot, amikor mindent feladtunk, amikor bedobtuk a törülközőt. Vagyis megérzi a mindenkori küzdő, hogy kegyelemben részesült. Ha ezt megérezte valaki, akkor többet ért a világból, mint egy Nobel-díjas. Ez egy áldott állapot, egy gyönyörű éneket tudnék idézni:

„Vágyat, célt a múltnak adtam, Nincs már bennem vak remény, Mégis gazdag úr maradtam: Isten és a menny enyém.”

Az ember ezt az érzést csak akkor tudja meg, amikor belekerült, el nem képzelhető. Ebben az állapotban az ember támponthoz jutott, menedékhez, otthonhoz.

Egy örök hazába.”

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Reply nemeza 2017. 12. 07. at 22:46

    A testvéreket össze lehet keverni, csak nem szerencsés: ha a sportolóról van szó, akkor András a nyertes név. 😉

  • Szólj hozzá