Bese Gergő, Blog

Galilea

Az asszonyok és az apostolok már alig várhatták, hogy elmúljon az ünnep és megtegyék azokat a rituális cselekedeteket az Úr testével, amit pénteken, a sabbat beállta miatt már nem tehettek meg.

Az asszonyok a hajnal fényénél indultak útnak, nem tudtak tovább otthon maradni, hajtotta őket a vágy, hogy elvégezzék a feladatukat és még egyszer lássák a Mestert. Azzal sem törődtek, hogy ki lesz segítségükre a kőtömb elmozdításában. Csak mentek és mentek…

Amikor a sírhoz értek újra rengeni kezdett a föld, hasonlóan nagypéntekhez, de ezek nem a fájdalom rengései voltak, hanem éppen ellenkezőleg. A halál legyőzése. Nem tudta tovább a föld magában tartani az Isten Fiát.

Majd az ég ismét megnyílt és úgy, ahogyan 33 évvel korábban megjelent az Isten angyala, elhengerítette a követ és szólt az asszonyokhoz.

Az asszonyok rémületükben szólni sem tudtak, földbe gyökerezett a lábuk, féltek, csak nézték az angyalt és hallgatták szavát. Az angyal szól helyettük és válaszol azokra a kérdésekre, melyeket csak gondolatban mertek megfogalmazni.

„A Mester nincs itt, mert feltámadt!” – mondta. Próbálja nyugtatni őket és bizonygatni állítását: „Jöjjetek nézzétek meg a helyet, ahol feküdt!”. Majd átadta nekik Jézus üzenetét: „Mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a holtak közül, és előttetek megy Galileába. Ott viszontláthatjátok őt!”.

Visszaküldi őket a kezdetekhez. Hiszen minden Galileában kezdődött. Vissza akarja pörgetni az időt: a feltámadás, a kereszthalál, az árulás, az utolsó vacsora, a jeruzsálemi bevonulás, a számtalan csoda, mindez legyen a múlt és induljon el az elejéről a történet.

Oda akarja hívni őket, ahol először lángolt a szívük, ahol első alkalommal mondták ki Jézusnak az IGENt az Ő követésére. Amikor még tiszta lappal álltak előtte.

Az apostoloknak szükségük van arra a szikrára, hogy újra lángoljanak, mert a halállal elveszettnek érzik a hitüket, életüket. A láng nélkül elveszik Jézus 3 éves munkája, a láng nélkül nem terjed az Örömhír. Olyan lesz, mint az út szélére hullott mag.

De ez a Galileába való visszatérés nem csak az apostoloknak szól, hanem nekünk is. A mi Galileánk nem más, mint a keresztségünk, amikor Jézus mellé kerültünk. Azóta sok idő eltelt és időnként vissza kell térnem a kezdetekhez, hogy újra elinduljak a Mesterrel az úton.

Ebben az újrakezdésben segít nekünk a Húsvét, hogy vissza találjunk első szerelmünkhöz.

Érezni akarod újra a melegséget a szívedben? Újra lángolni akarsz? Bátran meg akarod vallani őt a pogány világ előtt? Akkor ne félj, térj vissza Galileába!

kép: flickr.com

Még nem érkezett hozzászólás