Blog, Könyvajánló

Istenre éhezve, avagy mit hozott a böjt az életembe

Hamarosan itt a nagyböjt, de én már túl vagyok idén egy 40 napos böjtön. Az alábbi írásomban elmesélem az ebben megélt tapasztalataimat, és bízom benne, hogy ez számodra is lendületet ad majd a böjtöléshez.
Vigyázat! Szívet átformáló hatásai lehetnek!

A közösségemből néhányan még tavaly elhatároztuk, hogy a 2017-es évet egy közös böjttel indítjuk „keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és minden más megadatik nektek” jeligére. Az ötlet Jentezen Franklin Böjt c. könyvéből származik, amely részletesen leírja a böjt hatásait, áldásait és csodatévő erejét. Tele várakozással, reménnyel, ugyanakkor egy jó nagy adag kérdéssel – vajon képesek leszünk végig csinálni? megéri a szenvedés? – kezdtük meg a 40 napos böjtünket január elején ki-ki a maga szándékaiért.

A böjt során minden egyes héten egy újabb dologról mondtam le (édesség, hús, alkohol, Facebook stb.), amely hozzáadódott az előzőekhez, és mindezek mellett heti rendszerességgel többen összejöttünk Istent dicsőíteni, és megosztani a megélt tapasztalatainkat, nehézségeinket, örömeinket.

A 40 nap alatt – a lemondásoknak köszönhetően – valóban megtapasztalhattam, hogy mennyire függök a jól megszokott kis szokásaimtól (vagy nevezzük inkább bálványoknak, kis „isteneknek”): számtalanszor rutinosan nyúltam a telefonomért, hogy az üres perceimben a Facebookot pörgessem; ebéd után pedig néha azt hittem, belehalok, ha nem ehetek valami édességet. Az első időszakban gyakran éreztem, hogy a sátán küzd értem, és ő is tisztában van vele, hogy itt most nem babra megy a játék. De az, hogy tudtam, nem egyedül csinálom a böjtöt, nagyon sok erőt adott, mert a legnehezebb pillanatokban arra gondoltam, most nem csak a saját szándékaimat hozom Isten elé, hanem az összes velem együtt böjtölő közösségi testvérem vágyait is.

Ugyanakkor a böjtünk nem elsősorban az önsanyargatásról szólt, hanem ez egy eszköz volt ahhoz, hogy a figyelmünk letisztuljon, és teljesen Istenre tudjuk irányítani. Legfőbb vágyam volt, hogy megújítsam az Úrral való kapcsolatomat, a böjt által kifejezzem, hogy a 2017-es évemet teljesen át akarom adni Neki, és készen állok arra, hogy Isten megvalósítsa az Ő terveit az életemben.

Ahogy Anselm Grün írja: „Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, azért tud célt elérni, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad. Kifejezi egyben azt a reményt is, hogy Isten a számunkra szükséges összes megoldást ismeri, és képes is megvalósítani őket.”

Már egy ideje az életem része a dicsőítő imaforma, de ebben a 40 napban a heti közös dicsőítések során Isten valahogy úgy mutatta meg magát nekünk, ahogy azelőtt azt még nem tapasztaltam. Olyan mély és személyre szabott igéket adott, melyek egyértelmű válaszok voltak kérdéseinkre.

Isten bátorító szavai nem csak az agyamig, de a szívemig tudtak hatolni.

Az Úr egyértelműen megmondta, hogy azt akarja, higgyünk és bízzunk benne, és akkor csodákat visz végbe az életünkben. Azt hiszem, ezt a böjt nélkül nem tapasztalhattam volna meg. A többiek megosztásai nagyon bátorítóan hatottak rám: jó volt megtudni, hogy ők is mennyire küzdenek a gyengeségeikkel, milyen kísértéseket élnek meg a böjt miatt, és rengeteget épültem abból, hogy elmondták, a böjt milyen áldásait vélik már most felfedezni az életükben.

A csúcspont mégis a böjt végén következett: az utolsó kilenc napra nem egy lemondást választottam, hanem egy “áldozás kilencedet”, ami arról szólt, hogy minden nap elmegyek szentmisére és magamhoz veszem Krisztus testét. Talán elmondhatom, hogy itt éreztem meg leginkább Isten kegyelmeit. A reggeli koránkelést soha nem vettem ilyen könnyedén, és örömmel mentem szentmisére vagy szentségimádásra; az imáim nem maradtak félbe a templomból kilépve, hanem az egész napomat átjárta Jézus jelenléte. Az Úr – a néha nem is olyan –  apró erőfeszítéseim láttán közel vont magához, és megmutatta irántam való mélységes szeretetét.

És hogy miért lehet a böjt ehhez egy jó eszköz?

Jézus mielőtt megkezdte volna nyilvános működését, 40 napra a pusztába vonult és böjtölt (vö. Lk 4,1-2). Ő mindenben a példaképünk, és ha még Jézusnak is böjtölnie kellett mielőtt megkezdte küldetését, hát akkor nekünk hogy ne kellene! Főleg, ha fontos döntés előtt állunk, vagy egy átugorhatatlan fal jelenik meg az életünkben.

A Szentírásban még számos alak található, akivel csodás dolgok történtek a böjt hatására: Dávid, Dániel, Mózes, Keresztelő Szent János…

De talán a legfontosabb, hogy a böjt mindig imádsággal párosuljon, különben nem lesz más, csak diéta vagy fogyókúra. Mikor Jézushoz visszatértek a tanítványai, megkérdezték, hogy ők miért nem tudták kiűzni az ördögöt. Jézus erre azt felelte: „Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt által.” (vö. Mk 9, 14-29) Továbbá Jézus három fontos dolgot említ a hegyi beszédben: „Amikor alamizsnát adsz…” „Amikor imádkoztok…” „Amikor böjtöltök…”. (vö. Mt 6) Ezek nem igazán úgy hangzanak, mint opciók, hanem mint egyértelmű parancsok.

A nagyböjti időszak jó lehetőség arra, hogy elkezdjünk böjtölni. Ha már gyakorlott vagy benne, akkor vállalj valami merészet, de ha ez lesz az első böjtöd, akkor javaslom, kezdd valami kisebb áldozatvállalással. De akármi is lesz a böjtöd, számolj azzal, hogy „semmi sem lesz lehetetlen nektek” (Mt 17, 20)!

ST

Kép forrása: internet

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás