Miért nem találjuk a boldogságot? – 1. rész – a probléma

Talán minden ember a boldogságot és a békét keresi az életben. Miért nem találják meg? Sok-sok apró, alattomos, szinte észrevehetetlen dolog igyekszik együttes erővel tenni azért, hogy még véletlenül se legyünk boldogok: ezekről szeretnék most írni. A két részes blog első része korunkra jellemző problémákról és ezek hatásairól szól; a második részben szeretném a saját tapasztalataim alapján feloldani ezt az igen nagy konfliktust.

Egészséges életmód?

Mivel töltjük az időnket? Mivel vesszük körül magunkat? Kezdjük a hírekkel. A hírek (és sajnos a kommentek) olvasása talán a legalkalmasabb eszköz arra, ha valaki nagyon gyorsan akar nagyon ideges lenni. Különösen igaz ez olyan nagy léptékű, mindenkit érintő események idején, mint a múlt hétvégi kvótanépszavazás. Amikor a sokhónapos, kékplakátos oda-vissza-kampány, az igazság-kutató és magyarázó videók és ellenvideók, a cinizmusból csillagos ötös gerillák és a módszeresen-gyerekesen érvénytelenül leadott szavazatok szemlézése után a pártok értékelni kezdték a szavazást, azt hittem, elsírom magam…

De amikor épp nincs népszavazás, akkor is kijut a jóból. A hírek nem csak Amerikában koncentrálnak a negatív eseményekre: a balesetekre, a korrupcióra és botrányokra. Valamiért az embereket ezzel lehet megfogni. Ezek tesznek egy újságot vagy egy weboldalt olvasottá.

hirdetés

Beszéljünk egy kicsit a média által képviselt „értékekről”. Reklámok, filmek, sorozatok: mind-mind tele hamis értékekkel és a halál kultúrájával. A férfiak Barney Stinsonok akarnak lenni, minél több nőt megkapni. Az „Életrevalók”-hoz hasonló témájú „Mielőtt megismertelek” ezúttal eutanáziával végződik. Persze a végén így is mindenki boldog… Este 9-kor, amikor a KSH felmérése szerint a magyarok 60%-a(!) a tévé előtt ül, válogathatunk az igénytelenebbnél igénytelenebb sorozatok és reklámokkal teletűzdelt tehetségkutatók közül. A 40+osok mindennapi kenyere a celebek legújabb botrányairól részletes leírást adó bulvárlapok valamelyike – és a meztelen hölgy a hátoldalon. Az egyik legnagyobb internetes híroldal az abortuszt ellenző törvényjavaslatra reagál ezekkel a szavakkal: „Eszeveszett, sokkoló dologra készülnek a lengyelek!” – miközben a képen alatta egy feldarabolt csecsemő rajza látható…

És miközben elhalmoznak bennünket a sok szeméttel, az igazi értékekről nem hogy szó sem esik, de kifejezetten negatív színben tűnnek fel. Várni a szexszel a házasságig? Egészségtelen és káros. Amúgy is: megházasodni? Na ne már! Inkább legyél szabad, és különben is, az csak egy papír… Isten? A 21. században?? Viccnek is rossz. Az egyházzal kapcsolatban lassan a pedofil papok az első, ami az emberek eszébe jut, főleg a tavalyi Oscar-díjas Spotlight után. Talán sosem volt korábban ekkora ködösítés és passzív harc a kereszténység és az alapvető emberi értékek ellen.

Időpocsékolás és önbecsapás

Mi a helyzet a legnépszerűbb mobilalkalmazásokkal és a közösségi médiával? Iszonyatos mennyiségű időt vesznek el a felhasználóktól, miközben semmilyen komoly értéket nem közvetítenek. A fiatalok a Tindertől remélik a megoldást a magányukra, a Pokemon GO-val hosszú órákat töltenek el, gyakorlatilag a semmivel. A Facebook tele van értelmetlenebbnél értelmetlenebb képekkel és videókkal, a hírfolyam görgetésének sosincs vége.

Esténként az alkohol segít levetni a gátlásokat, és az emberből végre előbújhat a laza, vicces és bevállalós énje. Fogynak az ezresek, fogynak a felesek; miközben mindenki örömet és boldogságot hazudik magának és a többieknek.

Ráadásul szépen lassan mindenki elsajátítja a „jogom van”-és „tolerancia”-mentalitást, amit mostanra a legtöbbször gondolkodás nélkül szajkóznak minden esetben, amikor valaki megkérdőjelezi egy cselekedetüket, vagy a fenti „értékeket”.

Az eredmény: folyamatos frusztráltság és boldogtalanság

A fenti tényezők szépen lassan, összeadódva járulnak hozzá ahhoz, hogy emberek csússzanak az örömtelenségbe. Az életük egyre üresebb lesz. A boldogságot, a szabadságot keresik, de nem találják, hiszen hiányzik belőle a legtöbb olyan dolog, ami valóban képes a boldogság felé vinni. Ennek eredményei a közömbösség, az énközpontúság és a folyamatos frusztráltság.

Ki vagyok?

Ki vagyok én? Miben gyökerezik az identitásom? – Ezek olyan kérdések, amelyeket minden érett személyiségnek többé-kevésbé meg kell tudnia válaszolni. Az a gond ezzel, hogy nagyon sok embernek, főleg a fiataloknak mások határozzák meg az identitását. Függenek mások véleményétől; ki vannak éhezve mások szeretetére és az elfogadásra. Sajnos nagyon sokan ezt otthon nem kapják meg. Az önbizalomhiány és önmaguk el nem fogadása kiszolgáltatottá teszi őket, és a szabadságuk útjában áll. A beteg önbizalom egyik legszembetűnőbb 21. századi tünete az, amikor valaki naponta új, szinte ugyanolyan szelfi-profilképet posztol a netre, és utána percenként frissít, hogy lássa, hányan és kik lájkolták.

És persze sokszor a többi ember és a média sem segít ezen, sőt. Egy gúnyos megjegyzés arra, hogy talán fogynod kellene, a plakátok a tökéletes testű hölgyekről és urakról mindenfele, a társadalmi elvárások; mind-mind nyomás alá tudnak helyezni, ha hagyjuk, hogy ezek határozzák meg azt, hogy kik és milyenek vagyunk. Ráadásul hányan élnek vissza ezzel a helyzettel! Egy jó szó, egy bók, és valaki máris mindent odaad annak, akitől ezeket kapta…

Talán még nagyobb probléma, hogy az emberek nem uruk önmaguknak. Félnek a felelősségtől, az elköteleződéstől; képtelenek az önuralomra. A szabadság eszméjét használják arra, hogy a gyengeségüket megmagyarázzák. Most, hogy az Erasmus-félévemet töltöm Finnországban, döbbenetes látnom, hogy van erasmusos diák, aki a barátnőjével abban egyezett meg, hogy fél évig „nyitott kapcsolatban”(???) élnek, aztán ha visszajön, akkor ott folytatják, ahol abbahagyták.

Az emberek nincsenek rendben önmagukkal, másokkal és Istennel sem. Nincsenek tisztában a saját értékükkel.

Tüneti kezelés

Az internet tele van „megoldási kísérletekkel”. A magányosok találnak maguknak több ezer “15 ok, hogy miért jó szinglinek lenni”-típusú cikket, amitől tíz percre megvigasztalódhatnak. “Ez történt, miután a modell őszinte, natúr fotókat kezdett posztolni” – és máris mindenki kevésbé érzi azt, hogy tökéletesnek kell lennie.(?) Mindez szép és jó, ám a probléma forrásán, gyökerén mit sem változtat. Nem több, mint tüneti kezelés.

A következő rész tartalmából

Vajon létezik mindezekre valódi megoldás? Egyáltalán mi ezeknek a problémáknak a alapja? Sok mindent éltem át én magam is, és sok ember életét láttam gyökeresen megváltozni. Jövő héten ezekről fogok írni. Maradjatok velünk!

hirdetés