Miért nem találjuk a boldogságot? – 1. rész – a probléma – 777
Blog, Herényi Márk Barnabás

Miért nem találjuk a boldogságot? – 1. rész – a probléma

Talán minden ember a boldogságot és a békét keresi az életben. Miért nem találják meg? Sok-sok apró, alattomos, szinte észrevehetetlen dolog igyekszik együttes erővel tenni azért, hogy még véletlenül se legyünk boldogok: ezekről szeretnék most írni. A két részes blog első része korunkra jellemző problémákról és ezek hatásairól szól; a második részben szeretném a saját tapasztalataim alapján feloldani ezt az igen nagy konfliktust.

Egészséges életmód?

Mivel töltjük az időnket? Mivel vesszük körül magunkat? Kezdjük a hírekkel. A hírek (és sajnos a kommentek) olvasása talán a legalkalmasabb eszköz arra, ha valaki nagyon gyorsan akar nagyon ideges lenni. Különösen igaz ez olyan nagy léptékű, mindenkit érintő események idején, mint a múlt hétvégi kvótanépszavazás. Amikor a sokhónapos, kékplakátos oda-vissza-kampány, az igazság-kutató és magyarázó videók és ellenvideók, a cinizmusból csillagos ötös gerillák és a módszeresen-gyerekesen érvénytelenül leadott szavazatok szemlézése után a pártok értékelni kezdték a szavazást, azt hittem, elsírom magam…

De amikor épp nincs népszavazás, akkor is kijut a jóból. A hírek nem csak Amerikában koncentrálnak a negatív eseményekre: a balesetekre, a korrupcióra és botrányokra. Valamiért az embereket ezzel lehet megfogni. Ezek tesznek egy újságot vagy egy weboldalt olvasottá.

abortuszBeszéljünk egy kicsit a média által képviselt „értékekről”. Reklámok, filmek, sorozatok: mind-mind tele hamis értékekkel és a halál kultúrájával. A férfiak Barney Stinsonok akarnak lenni, minél több nőt megkapni. Az „Életrevalók”-hoz hasonló témájú „Mielőtt megismertelek” ezúttal eutanáziával végződik. Persze a végén így is mindenki boldog… Este 9-kor, amikor a KSH felmérése szerint a magyarok 60%-a(!) a tévé előtt ül, válogathatunk az igénytelenebbnél igénytelenebb sorozatok és reklámokkal teletűzdelt tehetségkutatók közül. A 40+osok mindennapi kenyere a celebek legújabb botrányairól részletes leírást adó bulvárlapok valamelyike – és a meztelen hölgy a hátoldalon. Az egyik legnagyobb internetes híroldal az abortuszt ellenző törvényjavaslatra reagál ezekkel a szavakkal: „Eszeveszett, sokkoló dologra készülnek a lengyelek!” – miközben a képen alatta egy feldarabolt csecsemő rajza látható…

És miközben elhalmoznak bennünket a sok szeméttel, az igazi értékekről nem hogy szó sem esik, de kifejezetten negatív színben tűnnek fel. Várni a szexszel a házasságig? Egészségtelen és káros. Amúgy is: megházasodni? Na ne már! Inkább legyél szabad, és különben is, az csak egy papír… Isten? A 21. században?? Viccnek is rossz. Az egyházzal kapcsolatban lassan a pedofil papok az első, ami az emberek eszébe jut, főleg a tavalyi Oscar-díjas Spotlight után. Talán sosem volt korábban ekkora ködösítés és passzív harc a kereszténység és az alapvető emberi értékek ellen.

Időpocsékolás és önbecsapás

Mi a helyzet a legnépszerűbb mobilalkalmazásokkal és a közösségi médiával? Iszonyatos mennyiségű időt vesznek el a felhasználóktól, miközben semmilyen komoly értéket nem közvetítenek. A fiatalok a Tindertől remélik a megoldást a magányukra, a Pokemon GO-val hosszú órákat töltenek el, gyakorlatilag a semmivel. A Facebook tele van értelmetlenebbnél értelmetlenebb képekkel és videókkal, a hírfolyam görgetésének sosincs vége.

Esténként az alkohol segít levetni a gátlásokat, és az emberből végre előbújhat a laza, vicces és bevállalós énje. Fogynak az ezresek, fogynak a felesek; miközben mindenki örömet és boldogságot hazudik magának és a többieknek.

Ráadásul szépen lassan mindenki elsajátítja a „jogom van”-és „tolerancia”-mentalitást, amit mostanra a legtöbbször gondolkodás nélkül szajkóznak minden esetben, amikor valaki megkérdőjelezi egy cselekedetüket, vagy a fenti „értékeket”.

Az eredmény: folyamatos frusztráltság és boldogtalanság

A fenti tényezők szépen lassan, összeadódva járulnak hozzá ahhoz, hogy emberek csússzanak az örömtelenségbe. Az életük egyre üresebb lesz. A boldogságot, a szabadságot keresik, de nem találják, hiszen hiányzik belőle a legtöbb olyan dolog, ami valóban képes a boldogság felé vinni. Ennek eredményei a közömbösség, az énközpontúság és a folyamatos frusztráltság.

Ki vagyok?

Ki vagyok én? Miben gyökerezik az identitásom? – Ezek olyan kérdések, amelyeket minden érett személyiségnek többé-kevésbé meg kell tudnia válaszolni. Az a gond ezzel, hogy nagyon sok embernek, főleg a fiataloknak mások határozzák meg az identitását. Függenek mások véleményétől; ki vannak éhezve mások szeretetére és az elfogadásra. Sajnos nagyon sokan ezt otthon nem kapják meg. Az önbizalomhiány és önmaguk el nem fogadása kiszolgáltatottá teszi őket, és a szabadságuk útjában áll. A beteg önbizalom egyik legszembetűnőbb 21. századi tünete az, amikor valaki naponta új, szinte ugyanolyan szelfi-profilképet posztol a netre, és utána percenként frissít, hogy lássa, hányan és kik lájkolták.

És persze sokszor a többi ember és a média sem segít ezen, sőt. Egy gúnyos megjegyzés arra, hogy talán fogynod kellene, a plakátok a tökéletes testű hölgyekről és urakról mindenfele, a társadalmi elvárások; mind-mind nyomás alá tudnak helyezni, ha hagyjuk, hogy ezek határozzák meg azt, hogy kik és milyenek vagyunk. Ráadásul hányan élnek vissza ezzel a helyzettel! Egy jó szó, egy bók, és valaki máris mindent odaad annak, akitől ezeket kapta…

Talán még nagyobb probléma, hogy az emberek nem uruk önmaguknak. Félnek a felelősségtől, az elköteleződéstől; képtelenek az önuralomra. A szabadság eszméjét használják arra, hogy a gyengeségüket megmagyarázzák. Most, hogy az Erasmus-félévemet töltöm Finnországban, döbbenetes látnom, hogy van erasmusos diák, aki a barátnőjével abban egyezett meg, hogy fél évig „nyitott kapcsolatban”(???) élnek, aztán ha visszajön, akkor ott folytatják, ahol abbahagyták.

Az emberek nincsenek rendben önmagukkal, másokkal és Istennel sem. Nincsenek tisztában a saját értékükkel.

Tüneti kezelés

Az internet tele van „megoldási kísérletekkel”. A magányosok találnak maguknak több ezer “15 ok, hogy miért jó szinglinek lenni”-típusú cikket, amitől tíz percre megvigasztalódhatnak. “Ez történt, miután a modell őszinte, natúr fotókat kezdett posztolni” – és máris mindenki kevésbé érzi azt, hogy tökéletesnek kell lennie.(?) Mindez szép és jó, ám a probléma forrásán, gyökerén mit sem változtat. Nem több, mint tüneti kezelés.

A következő rész tartalmából

Vajon létezik mindezekre valódi megoldás? Egyáltalán mi ezeknek a problémáknak a alapja? Sok mindent éltem át én magam is, és sok ember életét láttam gyökeresen megváltozni. Jövő héten ezekről fogok írni. Maradjatok velünk!

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás

Szólj hozzá