Az egyedülállóság a kevesebb felelősség és nagyobb önállóság következtében tud felszabadító lenni, ugyanakkor a magányosság és az ismeretlen jövő miatt igazán nyomasztó is lehet, így gyakran váltják egymást a reményteljes és reménytelen időszakok. Nemcsak azok a kérdések cikázhatnak fejünkben, hogy „mikor lesz már párkapcsolatom?”, vagy „vajon ebben a táborban/ezen az eseményen ismerkedek majd meg a jövendőbelimmel?”, hanem egy ezeknél sokkal riasztóbb kérdés: „lesz-e egyáltalán párom, vagy örökké szingli maradok?” És még ha bízom is abban, hogy lesz társam, mivel töltsem a várakozási időt? Hogyan várjak jól?