Riport

Amikor tavaly nyáron New Jersey államba költöztünk, az első passaici szentmise után már hallottunk a Seven Tribesmen (Hét Vezér) sörfőzdéről, ahol szinte mindenki megfordult már a magyar közösségből – állandó munkatársként, átmeneti segítőként vagy fogyasztóként –, de a tulajdonossal sokáig nem találkoztunk, mert hetekig Magyarországon tárgyalt. Szűkebb és tágabb családja, beleértve felesége szüleit és testvéreit, a passaici templomi közösség és a garfieldi cserkészet oszlopos tagjai, és őt is gyakran látni a rendezvényeken, leginkább sört árulva. A sörfőzdét azóta szerettem volna felkeresni, de mivel nem vagyok nagy sörivó, vártam valamilyen ottani eseményre mint apropóra. Amikor nemrég a felesége elhívott a Trivia nevű kvízjátékra, örömmel mondtam igent, így végre megismertem a helyszínt, és utána „elcsíptem” a másodgenerációs magyar alapító-vezetőt is. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.

„Amióta megismertem, mikor meghívott, hogy vállaljak tanítást az általa vezetett Magyar Iskolában, számomra Emese a magyar nemzet sok-sok külföldre szakadt önzetlen munkása között a legeslegjobbak, a leglelkesebbek közé tartozott. Hány és hány magyar fiatal járt az évek folyamán abba a magyar iskolába, melynek lelkes igazgatónője, minden évben, újra és újra, önzetlen és elkötelezett tanerőket tudott szerezni az osztályok élére, valóban a semmiből előteremtve a szükséges anyagiakat, tanított maga is, szervezett, lelkesített, mindenkinek példaképül szolgált, és harcolt-harcolt-harcolt a fáradtság, a kicsinyhitűség, a lemondás – minden akadály – ellen, mely minden külföldön élő magyar apa és anya, minden itt felnövő magyar gyermek sarkában ott leselkedik” – írta Kerkayné Maczky Emeséről a 2019-ben elhunyt Sándor István tanárkolléga, magyar cserkész- és sorstárs, akit Emese is mindig nagy tisztelettel és szeretettel említ. Antal-Ferencz Ildikó szabadúszó újságíró helyszíni riportja.

Február 19-én ünnepelték New Brunswickban Juhász Imre atya pappá szentelésének 20. évfordulóját és az ottani Szent László magyar templombeli szolgálatának 10. évfordulóját. A szentmisén elhangzott Barsi Balázs atya megható üzenete, a mise után közös fénykép készült a Mindszenty szobornál, amit ünnepi ebéd követett a Szent Ferenc teremben. Antal-Ferencz Ildikó szabadúszó újságíró helyszíni beszámolója.

Hajdú-Németh László bácsit akkor ismertem meg, amikor passaici ismerőseim javaslatára elmentünk a New Brunswick-i Szent László templomban tartott „Mindenki karácsonya” című vigíliakoncertre. Laci bácsi a tavaly éppen 30 éves megható zenei műsor szíve-lelke. Akkor nem volt alkalmunk beszélgetni, januárban viszont meghívott somerseti otthonába, ahol a szüleit és nagyapját ábrázoló festmények alatt órákig mesélt népes családjáról, a New Brunswick-i magyar templomról és a helyi magyar közösségekről.

Érzelmes ember vagyok – mondta váratlanul beszélgetésünk közben Horváth István, az Amerikai Egyesült Államok keleti partjának egyetlen magyar plébániájának, a passiaci Szent István templom tanácsának elnöke. Nagyon meglepődtem, hiszen egyáltalán nem ilyennek ismertem meg. És amikor beszélgetésünk alatt többször is könnyes lett a szeme, végképp másképp néztem rá, mint korábban. Magas, szikár, komoly, sőt komor ember, akiről alig tudtam valamit, annak ellenére, hogy több mint fél éve minden hétvégén találkozunk, és nemcsak a miséken, hanem az egyházi események előkészítése során is. Mindig mindenhol ott van és rendületlenül dolgozik – így hónapokig ismeretlenül és csak távolról tiszteltem.