Amikor tavaly nyáron New Jersey államba költöztünk, az első passaici szentmise után már hallottunk a Seven Tribesmen (Hét Vezér) sörfőzdéről, ahol szinte mindenki megfordult már a magyar közösségből – állandó munkatársként, átmeneti segítőként vagy fogyasztóként –, de a tulajdonossal sokáig nem találkoztunk, mert hetekig Magyarországon tárgyalt. Szűkebb és tágabb családja, beleértve felesége szüleit és testvéreit, a passaici templomi közösség és a garfieldi cserkészet oszlopos tagjai, és őt is gyakran látni a rendezvényeken, leginkább sört árulva. A sörfőzdét azóta szerettem volna felkeresni, de mivel nem vagyok nagy sörivó, vártam valamilyen ottani eseményre mint apropóra. Amikor nemrég a felesége elhívott a Trivia nevű kvízjátékra, örömmel mondtam igent, így végre megismertem a helyszínt, és utána „elcsíptem” a másodgenerációs magyar alapító-vezetőt is. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.
A NASA-tól a sörfőzdéig
Ezúttal nem az volt az első kérdésem, hogyan került Amerikába, hanem a sörfőzés, hiszen tudtam: Varga László végzettsége és a NASA-nál végzett repülőgép-irányítással (pontosabban az annak fenntartásával, a pilóták képzésével és logisztikájával foglalkozó szoftver beüzemeltetésével) kapcsolatos munkája egyáltalán nem erre „predesztinálta”. Így megtudtam, hogy a New Yorkban született és felnőtt, egyetemistaként és fiatal felnőttként Ohio államban dolgozó Varga számára (a közösségben sok a Laci; ő egyszerűen csak „Varga”, még a felesége számára is) a sörfőzde gondolata úgy kezdődött, hogy 2016-ban családostól elment a Pennsylvania állambeli Magyar Tanyára, ahol megkóstolta a gyermekkori barátja által készített Kombucha nevű erjesztett teát, és annyira megtetszett neki, hogy elkezdett otthon kísérletezni vele. „Tizenvalahány éves korom óta iszogatom a sört, egyetemistaként akár nagyobb mennyiségben is, de a kézműves sörrel nem barátkoztam össze csak 2016 körül, amikor az 1,5%-os erjesztett tea otthoni készítéséről áttértem a sörre. Rájöttem, hogy kis mennyiség készítéséhez elég hasonló eszközök kellenek a sörhöz is, mint a teához, aminek viszont jóval kisebb az alkoholtartalma. A paprika sör volt az egyik első saját ötletem, hogy a magyar ízeket is belevonjam. Ez egy amerikai borostyán söralap édes paprikával; de azóta van egy csípős verzió is – egyéni ízlés kérdése, kinek melyik tetszik. Összesen 75 receptet főztem le otthon, és annyira beleszerettem, hogy elkezdtem azon gondolkodni, hogy akár profi szinten is végezhetném. Beleástam magam a témába, sokat olvastam róla, az elméleti részét nagyon élveztem és gyorsan át is láttam; közben elkezdtem a barátaimmal is beszélgetni róla, illetve járni a sörfőzdéket, hogy lássam, ki hogyan csinálja.”
A sok utazással járó NASA-projekt éppen véget ért, és az irodai munka mellett Varga valami izgalmasabbra is vágyott, így 2017-ben úgy döntött, belefog a sörfőzésbe, egy haverja anyagi támogatásával. Közben Ohióból New Jersey államba költöztek a felesége munkája miatt (miközben ő havonta egy hetet továbbra is Ohióban dolgozott, ilyenkor kétszer hat órát vezetve), így elkezdett megfelelő épületet keresni a környéken. Talán 20-30 helyszínt is megnéztek, azokat is, ahol azóta más működő sörfőzdék vannak, hasznos sörfőzési tapasztalatokat is gyűjtve, amikor egyszer Wayne-ben volt dolga, és meglátta ezen az épületen az eladó táblát. A tulajdonossal elbeszélgetve kiderült, hogy a nyugdíjba készülő, egész életében ott dolgozó bútorkészítő számára fontos volt, kinek adja el az épületet. A többféle megkeresés közül (kutyaszalon, vendéglő, stb.) Varga volt számára a legmeggyőzőbb, aki megígérte neki azt is, hogy az épület karakterét megtartják, sőt, a legtöbb bútorát is átveszik (a kóstolóterembe), így is megőrizve a hely históriáját. A megállapodástól kezdve egy évbe telt, amíg az ügyvédek lebonyolították az adásvételt. „Stresszes időszak volt; nemcsak én, ő is eléggé ideges volt, hiszen már nem ment az üzem, csak költségei voltak. 2018 májusában végre átvehettük az épületet, és akkor elindult a két éves kiépítés. Munka mellett esténként dolgoztam itt a barátaimmal, együtt hoztuk létre mindazt, ami itt most látható.”
Az említett barátokat Varga mind a cserkészetnek köszöni, és annak, hogy
hirdetésa Gondviselés úgy rendezte, hogy mindegyikük éppen akkor tervezett munkát/karriert váltani, amikor ő megkereste őket a sörfőzde ötletével.
A marketinggel foglalkozó Varga Imre, New Brunswick-i cserkész csatlakozott elsőként, akivel egy tábortűz melletti sörözés közben elbeszélgetve kiderült, hogy karrierváltást tervez; vele (és a kezdeti, azóta kilépett üzlettárssal) kezdték el a fizikai munkát, vagyis a bontást. A következő Imrányi Miki építészmérnök volt, szintén New Brunswick-i cserkész, aki az tervezés-építkezés mellett a design területén (brand, logo) is segíti őket. A vendéglátóiparban több mint húsz évig dolgozó, Erdélyből származó, kilenc éves korában New Yorkba kerülő Janka Zsolttal kiskoruk óta ismerik egymást, együtt cserkészkedtek és együtt nőttek fel New Yorkban; de akkoriban Zsolt is már a közelükbe költözött és éppen váltáson gondolkodott. Időközben egy másik magyar barátjuk New Yorkban tervezett sörözőt nyitni, közös induláson is gondolkodtak, de végül Varga más irányba mozdult el: neki fontos volt a sör és a söröző magyar karaktere. A metropolisba sem vágyott már vissza családos emberként; mint mondta, fiatalkorában jó volt, de kinőtt belőle, ingázni pedig anyagilag és logisztika szempontjából sem lett volna praktikus. Azóta is támogatják egymást, Varga többször volt már náluk sört főzni, ahogy a többi sörfőzdétől is sokat tanult. Amíg az épületen dolgoztak, beiratkozott Colorado államban egy ún. „brewery immersion course”-ra, vagyis egy olyan tanfolyamra, ahol „tetőtől talpig megmutatták, hogyan kell egy sörfőzdét működtetni” – mindezt azért, hogy mire az épület elkészül, az ő tudása is szilárd alapokon álljon. Lelkesen és részletesen elmesélte, hogyan pakolták le és rakták össze a Kínából amerikai közvetítő nélkül megrendelt inox-felszereléseket, hogyan próbálta ki vízzel az eszközöket és fedezte fel a hiányosságokat, majd főzött le február végén-március elején négyféle sört. „A csillagok állása nagyon támogatta a sörfőzde elindulását, hiszen minden barátom tudása kritikus volt a projekt szempontjából. Hosszú előkészület után 2020 márciusában négyféle sörrel készen álltunk a nyitásra.”
Újratervezés
Ekkor azonban kitört a koronavírus-járvány és New Jersey államban is bezárták a vendéglátóipart. Két hónap után, május 30-án a kormányzó végre megengedte a nyitást, de csak elvitelre. Ehhez az addig kidolgozott teljes üzleti stratégia és operatív működés átgondolására volt szükség: például a pénztárrendszert át kellett programozni, további személyzetet felvenni (sokkal több emberre volt szükségük, mintha megnyitottak volna), s mivel nem volt nagy kapacitású dobozológépük (mert még nem tartottak ott), a pult melletti, alkalmi csomagolásra (hazavitelre) szánt kis dobozológéppel kezdtek nagy mennyiségben dobozolni, amit kézi címkézéssel vagy kézírással láttak el. Felesége családja és további cserkészek, összesen tizenvalahányan dolgoztak azon, hogy a minden reggel hosszú papírcsíkokra kinyomtatott online rendeléseket teljesítsék. „Az embereknek már nagyon elege volt a bezártságból, és az első nyitásnál mindenki bezsongott, házon kívüli aktivitást keresett. A magyarok is támogattak, de a rendelések zöme a helybeliektől jött.
Olyan hosszú sor állt az épület előtt, hogy rendőrt kellett felbérelnünk, hogy irányítsa a forgalmat az úton és a parkolóban.
Schachinger Tomi volt a söröző arca, ő fogadta a rendeléseket és rádión üzente hátra, mire van szükség.”
A következő fázis: július elején meg lehetett nyitni, de csak kint. Ez sem volt benne az üzleti tervben, és nem is volt legális, mert az akkori jogszabályok szerint egy kinti kerthelyiségnek közvetlenül az épület mellett kell lennie, miközben ők például csak a parkolón túl tudtak ilyet létrehozni – ami végül azért lett lehetséges, mert egy ideiglenes covid-rendelkezés megengedte a vendéglőknek, bároknak. (Ez egyébként most is érvényben van, egészen 2024 novemberig; ennek tudatában Vargáéknak már az utánra is vannak terveik: a külső kis teraszukat kibővítik egy nagy fedett terasszá.) „A pandémia közepén voltunk, de szívmelengető volt az emberek támogatása. Egyetlen piknik-asztalt sem lehetett kapni, sem boltban, sem online, így Miki asztalokat tervezett, a közeli fatelepen léceket vásároltunk és magunk összeraktuk. Európai stílusban, hangulatvilágítással rendeztük be, vonzó volt és nagyon jól ment, rengetegen jöttek, hiszen mindenki alig várta, hogy kiszabaduljon otthonról. De sörcsap kint nem lehetett, a töltést továbbra is bent kellett intézni, tálcákon hordtuk ki a söröket, futár járkált az épület és a kert között; minimum öten dolgoztunk, különösen a hétvégék voltak zsúfoltak.” Így ment egészen késő őszig, amikor szigorú feltételekkel megengedték a benti nyitást is, amit később a járvány sokadig hulláma ellenére sem vontak vissza. Mivel azonban nem mindenki akart bemenni, a kerthelyiséget is működtették, melegítőkkel. 2021 tavaszán érkeztek el oda, ahonnan 2020 tavaszán indultak volna; annyi különbséggel, hogy akkor már nem négy, hanem tizenkét féle sörük volt.
Az első négy sör, köztük a paprikasör, Varga személyes kedvencei voltak, de a későbbieket már inkább a piaci igényeknek megfelelően választotta ki, az időközben alkalmazott, többéves tapasztalattal rendelkező sörfőző segítségével. Az üzlettárs kilépésével és az ugrásszerű fejlődéssel ugyanis elég hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Varga már nem tud olyan tempóban főzni, a kóstolóteremben dolgozni, az adminisztrációt intézni és a céget is irányítani, amire szükség lenne, így felvett egy sörfőzőt. Elmesélte, hogy dobozológépeket keresve meglátogatta a hackensacki sörözőt, és elmesélte nekik, hogy munkatársat keres, mire pár hét múlva az ottani segéd-sörfőzőmester bejelentkezett, majd átjött hozzájuk és azóta ő irányítja a gyártási folyamatot, sőt nemrég már neki is lett segédje. „A kézműves söripar nagyon egyedi, olyan összhang van köztünk, olyan nyíltan együttműködünk, ahogy sehol máshol. Tiszteljük egymást és tudjuk, egységben az erő: a nagyok mellett csak úgy tudunk labdára rúgni, ha egymást támogatjuk. Ezért mielőtt átvettem a munkatársukat, átmentem hozzájuk és elmondtam őszintén, mit tervezek, és ők nemcsak elfogadták, hanem támogatták, és azóta is együttműködünk”. Annyira, hogy később egy vérszerződésnek nevezett megállapodást is kötöttek (annak ellenére, hogy a másik sörfőzde teljesen amerikai, egyetlen magyar származású munkatárssal), példát mutatva a többi sörfőzdéknek is: mindketten lefőztek egy közösen kitalált vérnarancsos, szőke, magyaros ízű sörreceptet, közös rendezvény keretében bemutatták és utána egymást is reklámozva árulták.
Üzlet és szenvedély, korlátok és lehetőségek
Idővel elkezdtek a forgalmazásra is belemélyedni, összeállítottak egy sales csapatot, s elkezdték járni a vendéglőket, bárokat és boltokat. Egy ideig külső ún. mobil dobozolókkal csomagoltak, majd saját dobozológépet is vettek, amivel sokkal jobban tudják a sör minőségét biztosítani. A forgalmazás eleinte lassan ment, mert a brandet nem ismerte senki, a sör minősége ugyan jó volt, de mások is készítenek jó sört. „Nehéz volt megállni a helyünket, de idővel sikerült. Ebben fontos tényező volt az, hogyan bánunk a vendégekkel, hogyan prezentáljuk a kínálatot, vagyis a sört és a főzdét, számított a mutatós épület és a nívós, vonzó design is.” Annyira beindultak, hogy már nem bírták teljesíteni a rendeléseket, így felvettek egy nagy tapasztalattal rendelkező nyugdíjast, aki korábban rengeteg cégnek segített elindulni, nyugdíjasként pedig sörfőzdékkel akart foglalkozni. Ő lett a „márka nagykövet” (brand ambassador), aki tavasztól őszig a termelői piacokon (farmers markets) árulta a söröket, ősszel pedig átkerült a sales csapatba, ahol három hónap alatt több, mint 100 új megrendelőt szerzett nekik. Túl gyors lett a tempó, a kiszállítással nem tudtak lépést tartani, így az illető lett a kiszállító is, s mire idén tavasszal újra beindulnak a termelői piacok, felvesznek egy másik szállítót is. „Ha minden úgy megy, ahogy elképzeltük, év végére kinőjük a jelenlegi rendszert. Itt már csak két erjesztőnek van helyem, viszont idővel egész New Jersey államban szeretnénk forgalmazni, ezért két lehetőségünk van: bérbe kiadni az állandó söreink erjesztését és csak a különlegesebbeket tartani itt; vagy nyitni egy másik főzőhelyet, de ehhez már több befektetőre lenne szükség. Nagyon pénzéhes ez a piac, és én már nagyon várom azt a pillanatot, amikor azt mondhatom: megérte… Addig ez csak szenvedély. nNagyon szeretem az egész sörfőzést és mindent, ami vele jár – annak ellenére, hogy a kézműves sörgyártással kapcsolatos törvények New Jersey államban egész egyszerűen borzalmasak.”
Kérdésemre kifejtette: a mostani alkoholengedélyezés (liquor licencing) még a prohibíció utáni rendszer maradványa. Minden tízezer lakos után egy engedélyt adnak ki, a nyugdíjba lépőknek viszont nem kell eladni az engedélyüket, megtarthatják nagy befektetőkre várva, addig viszont nem lehet újakat nyitni. Ez a helyzet annyira tarthatatlan volt, hogy 2012-ben létrehoztak egy külön sörfőzde engedélyeztetési rendszert, de csak a vendéglátósokkal és a forgalmazókkal egyeztetve, így azóta már megengedik a kóstolótermek nyitását, de teljesen életszerűtlen feltételekkel. Például: évi legfeljebb 25 meghirdetett eseményt engedélyeznek, és minden egyes alkalommal kérvényezni/engedélyeztetni kell; terembérlés csak évente 52 alkalommal lehetséges, csak két televíziót működtethetnek, azokat méretükben is korlátozva és csak a menü mehet rajtuk; ha sport is, akkor nem hirdethetik meg, illetve ha a nagy sporteseményeket közvetítik, akkor azok az évi 25 rendezvény egyikének számítanak. Hasonlóan, élőzenét csak úgy lehet üzemeltetni, ha nincs kihangosítva, különben beleszámít az évi 25 rendezvénybe. De a legnagyobb érvágás számukra az a szabály, hogy ennivalót nem biztosíthatnak a vendégeknek, kivéve az előre csomagolt, egyszemélyes rágcsálnivalót. „Egy 12%-os sör mellett ez nem elég – mondhatnám, hogy felelőtlenség is a hatóság részéről. Egyénileg ugyan lehet ételt rendelni, de a söröző maga nem teheti, azaz mi nem lehetünk közvetlen kapcsolatban az éttermekkel, illetve az online menünkben az összes éttermet fel kell sorolnunk, nehogy versenytársaik legyünk, ami ugye az ő megélhetésüket befolyásolja. Mi komolyan vesszük ezeket a szabályokat is, de vannak, akik nem törődnek vele, és például büfékocsikkal (food truck) koordinálnak rendszeresen. Mi ezt nem tesszük, de megpróbáljuk megkülönböztetni magunkat a többi sörfőzdétől például abban is, hogy honlapunkon minden lefőzött sörünkhöz ajánlunk ételeket – ez is egy módja söreink megismertetésének.”
E nagyon szűk jogi keretek között Vargáék igyekeznek okosan kihasználni a lehetőségeiket: a meghirdetett évi 25 alkalmat a tavaszi sörkert nyitásra, június elején a főzde születésnapjára, ősszel az Októberfesztre használják. Szerdánként megy a Trivia nevű kvíz, amit eleinte sokszor meghirdetettek, de most már nem kell, az emberek már jönnek maguktól. (A kvíz egyébként a sörfőzdék közötti együttműködést is erősíti, hiszen a nyertesek egy másik sörfőzdébe szóló kupont kapnak.) Péntekenként zenés esteket szerveztek, de ezek nem váltak be annyira, mert a zenei ízlés jóval különbözőbb, így nem mindenki jön el rendszeresen. Emellett jó ideje aktívan dolgoznak azon, hogy a helyzet változzon: a söregyesület már indítványozta a törvényváltozást, és vannak biztató jelek. A kormányzó ugyanis jelezte, hogy az alkoholengedélyeztetési rendszert meg fogja változtatni, ami ugyan egy hosszas folyamat lesz (az ellen-lobbi miatt is) és közvetlenül nem érinti őket, de bíznak benne, hogy a kormányzó a sörfőzdéket megbénító rendelkezések változtatására is nyitott lesz majd.
Amikor az említett szenvedélyre kérdeztem rá – hiszen már sokadszorra említette, és erről árulkodik minden szava, gondolata, testbeszéde –, elmondta: bár nem lett állatorvos, de a kémia, a fizikai és a biológia továbbra is nagyon érdekli. „A sörfőzés minden része kémia: a víz ásványtartalmától a maláta karakterén át a főzés, dobozolás sikeréig.
Jó sört készíteni sem könnyű, de folyamatosan jó sört készíteni már kifejezetten nehéz.
Mi már ott tartunk, hogy nem végzünk kísérleti főzéseket (szaknyelven: batch), hiszen előre tudjuk, milyen ízek állnak össze jól, a kézműves sörfőzdék közötti szabad információáramlásnak köszönhetően utána is tudunk kérdezni-járni, így általában egyből lefőzzük a teljes adagot, az 1200 litert; még akkor is, ha új vagy különleges ötletünk van, mint például nemrég a Montanából szállított édeskés-citrusos fenyőtűből készült sör.” Az első lefőzés sikere után viszont nagy kérdés, hogyan főzzék le újra ugyanazt, miközben a maláta és a komló változik, esetleg a felhasznált gyümölcspüré már nem kapható vagy többszörösére ugrott az ára és ezért helyettesíteni kell. Miközben a borászatnál elfogadott, hogy évről évre más lesz, sör esetén ilyen nincs, elvárják ugyanazt az ízt. „De én ezt szeretem, kihívásnak tekintem, az egészbe ezért léptem be.”
Lelkesedésének másik oka a baráti közösség. „Egyrészt – ahogy már említettem –, ilyen ipart nem ismerek, ahol ennyire szabadon lehet információt megosztani, ennyire készségesen segítünk egymásnak. Másrészt az állandó munkatársaim nagy része a cserkészbarátaim. Harmadrészt, közösséget alkothatnak a rendszeresen idejárók is, akikért ugyan keményen meg kell dolgoznunk, de én ezt is kihívásnak tekintem.” A munkatársak kapcsán viszont megjegyezte: a csaposoknál elég nagy a fluktuáció, egy otthon lakó huszonévesnek ideális, de családos vagy azt alapítani akaró harmincévesnek nem tudnak megélhetést biztosítani; az egyetemisták viszont csak szezonálisan érnek rá. „A megfelelő személyzet az üzlet legnehezebb része, de bárkivel beszélek, sörfőzdével vagy más iparbelivel, itt vagy Magyarországon, sehol sincs jelen pillanat jó munkaerő. A covid óta különösen: talán az emberek megszokták, hogy azért fizeti nekik az állam a covid-segélyt, hogy egyszerűen otthon üljenek, és annyira elkényelmesedtek, hogy nincs kedvük megmozdulni, nincs kedvük keményen dolgozni, ugyanakkor követelőznek, alkudoznak… Tudom, ez egy általánosítás, de a legtöbb cég most ezt tapasztalja, és csak mostanában kezdtünk igazán változást észlelni. Ezért is kezdtem cserkészeket alkalmazni: egyrészt ők szívesen vesznek részt egy magyar cég működésében, másrészt más az alaphozzáállásuk a munkához; a cserkészeten ugyanis dolgozni kell, ráadásul önkéntes munkában.”
Magyarság Amerikában
A magyar vonal többször említett fontosságára rákérdezve belepillantást nyertem Vargáék magánéletébe is. Magyarországon született édesapja ’56-ban 19 évesen disszidált Bécsbe, ott fejezte be a gimnáziumot a Piaristáknál és ott kezdett egyetemre járni. Amikor egyik barátja Amerikába hívta gipsz-kartonozni (a legtöbb magyar emigráns akkoriban ezzel foglalkozott, őket magyar kivitelezők karolták fel), eljött ’62 telén New Yorkba, pénzt gyűjteni és ott ragadt. A munka mellett esténként a Columbia egyetemre járt, megszerezve az építészmérnöki diplomáját a szakmájában kezdett dolgozni (mint annyi más magyar). Egyik hazalátogatása során fogorvoshoz ment, így ismerkedett meg leendő feleségével, aki ’77-ben jött ki vele Amerikába. Angol nyelvtudás nélkül és család, rokonok nélkül eleinte nem volt könnyű dolga, de idővel megtanulta a nyelvet, különbözeti vizsgát tett és fogorvosként dolgozott. Laci fiuk ’80-ban született New Yorkban és ott nőtt fel, de minden nyarat (két és fél hónapot!) a budapesti nagyszülőknél töltött, majd 2020-ban a Magyar Nyelvi Intézeten keresztül a világban élő szórványmagyarok számára nyújtott ösztöndíj-program diákjaként csaknem egy évet töltött Budapesten. „Gyerekkoromban összehaverkodtam a környékbeli gyerekekkel, rengeteget bicajoztunk, csatlakoztam a „BMX Banditákhoz”, és bejártuk a budai hegyeket. Szülőként visszagondolva, hogy min mentek keresztül a nagyszüleim, kicsit bánom, amiket csináltam, de akkor nagyon élveztem. Mindez tizenhárom éves koromig tartott, s amikor a bicajosok után jött a motoros banda, azt mondták a nagyszüleim, már nem bírnak lépést tartani velem, nem merik a felelősséget tovább vállalni. Akkor egy ideig véget értek a hosszú látogatások, utána csak rövidebb időre mentem haza, illetve ők jöttek hozzánk.
A mai napig hazavágyom, és a családdal legalább egyszer évente hazalátogatunk.”
Varga állatorvosnak készült, két évig egyetemre is járt, de amikor egy állatorvosi klinikán diákmunkát vállalva az első műtétnél kiderült, hogy ez nem az ő világa, váltott. Mivel a repülőgépek és az utazás világa mindig is nagyon vonzotta, pilóta viszont nem akart lenni, így repülőgép-szakos (aviation management) lett. Az Ohio állambeli egyetemet választotta, mert Clevelandben sok magyar ismerőse volt, az ottani cserkészetbe is becsatlakozott, őrs- és rajvezetőként segített, kirándulásokra járt velük. A NASA-hoz is egy magyar ismerős révén került; felvették diákmunkára, és annyira elégedettek voltak vele, hogy javaslatukra megszerezte az MBA-t (a clevelandi egyetemen) és állandó alkalmazottként dolgozhatott náluk. Tíz évig élt Ohio államban. Amikor cserkészbarátai meghívták egy születésnapi bulira New Jersey államba, (újra) rátalált Pándi Rékára, akivel 2008-ban összeházasodott; majd két gyermekük született: Emese 13, Lackó 10 éves. Mivel Varga még Clevelandben élt, eleinte távkapcsolatban, majd távházasságban éltek, de lányuk születésekor eldöntötték, hogy Réka is odaköltözik. Amikor viszont kiderült, munkáját (vezető egy tapétaüzemben) mégsem tudja onnan folytatni, visszaköltöztek New Jersey államba, ahol mindkettejük szülei és Réka testvérei is élnek.
„Magyarnak tartom magam, büszke vagyok a magyarságomra. Magyar iskolába, magyar cserkészetre és magyar templomba jártam New Yorkban,
szüleim zömében magyarul beszéltek, a nagyszüleim pedig csak magyarul, így a magyarság mindig is fontos része volt az én életemnek, identitásomnak. Amikor a cserkészbarátaimmal leültem a söröző tervéről beszélgetni, kiderült, hogy nekik is ugyanolyan fontos, őket is leginkább a közös magyar projekt motiválta.” Közösen döntötték el, hogy magyar jellegű sörfőzdéjük lesz: a neve, a design és az ízvilág, sőt az építkezésben résztvevő mesteremberek (gipszkartonozó, villanyszerelő, padlót lerakó is) magyarok voltak. A Feszty-körkép alapján készült falfestményt egy clevelandi magyar ismerőse festette a falra, a kopjafa-sörcsapokat apósa faragta, aki a mai napig is sokat farag a cserkészeknek is. Varga elárulta azt is: igyekszik jelen lenni a passaici templomi rendezvényeken és szeretne visszacsatlakozni a magyar cserkészetbe is, de ez pillanatnyilag még nem aktuális. A cserkészboltot 30 évig vezető apósától 2010-ben átvette azt és vezette 10 évig, amikor felesége a gyerekek születése miatt visszalépett a cserkészetből, most viszont fordítva van: Réka aktív a cserkészetben, férje kevésbé, mivel még most is heti 16 órát dolgozik a NASA-nak, a söröző vezetése mellett. „Ennél többet már nem tudok, így is alig bírom a víz felett tartani magam. Reggelente a gyerekek fuvarozásával segítek, és igyekszem minden nap vacsorára hazaérni, de nem mindig sikerül. A hétköznapokat a nagyszülőkkel együtt sakkozzuk ki, a munkánktól függően. A hétvégén is sokszor dolgozni kell, különösen télen, de most hogy lett egy taproom-menedzserünk (magyarul: kóstolóterem-vezetőnk), ebből is vissza fogunk venni.”
Végül elárulta azt is, ősszel miért töltött annyi időt Magyarországon: a családi ügyek mellett a már említett vérszerződéshez hasonló „kollaborációt” (közös recept, párhuzamos lefőzés, egymás reklámozása) keresett és talált is: a Fehér Nyúl sörfőzdével közös termékük lett a „Rigó Jancsi” nevű sör. Ott volt a sörfőzés alatt, és tavasszal itt is elkészítik, összekötve egy magyarországi történész előadásával, aki segített neki kapcsolatba lépni a magyar sörfőzdével. Emellett belekezdett az ún. hordóprojektbe (sörérlelés asszús boroshordóban), és ehhez most sikerült beszereznie újabb nyolc asszús hordót a Tokaj-Hétszőlő borászattól a Baz Beer magyar sörfőzde segítségével – ami azért nagy dolog, mert az otthoni sörfőzdék is hosszú sorban állnak érte. A tavalyi ún. évfordulós sörük, a Varga lányáról elnevezett „Emese Álma” belga quad sör már nagyon sikeres hordóérlelt volt, és ilyen lesz az idei is (egy vanília, chai és zab ízű stout sör), de hordóban érlelődik már egy müncheni Dunkel, egy francia Saison és egy belga sör is – ezzel is a magyar jelleget igyekeznek erősíteni, és terveznek további magyar együttműködéseket is létrehozni.
Antal-Ferencz Ildikó
hirdetés
