Nagy örömünkre a négy év utáni első 777 OFFLINE-on Fábry Kornél püspökkel beszélgethettünk. Hogyan érdemes imádkozni? Miképpen mélyíthetjük el az Istennel való kapcsolatunkat? Hogy tud választ adni az egyház az egyre többeket érintő magányra? Ezekre és más izgalmas kérdésekre is válaszolt az est során Kornél atya- ezek közül gyűgytöttünk össze most hetet.
cölibátus
Nagy örömünkre a négy év kihagyás utáni első 777 OFFLINE vendége január 23-án Fábry Kornél püspök lesz, akivel a lelki évkezdésről fogunk beszélgetni, például arról, hogyan lehet elmélyülni az imaéletben. Korábban Kornél atya már volt OFFLINE-vendég, ebből a beszélgetésből gyűjtöttük össze néhány fontos gondolatát. Mesélt arról többek között, hogyan ismert rá a papi hivatásra, mit jelent az életünkben az öröm és hogyan lehet megtölteni fiatalokkal az egyházat.
1 millióval csökkent a katolikusok száma Magyarországom az elmúlt tíz évben, de a többi történelmi Egyház sem lehet nagyon optimista. Mit lehet tenni? Erről szól ez cikkünk – 7 szubjektív pont egy hívőtől.
Két fontos apropója is volt annak, hogy a 777 interjút kért Mohos Gábor Esztergom-Budapesti segédpüspöktől, a Szent István Bazilika plébánosától: egyrészt interjúalanyunk nemrég ünnepelte ötvenedik születésnapját, másrészt a cikk megjelenésekor már Rómában képviseli a magyar katolikusokat a püspöki szinóduson. Beszélgetés a kerek születésnapról, Bazilikáról, társadalmi rálátásról, paphiányról – és a római szinódus legfontosabb kihívásairól.
Méghogy a cölebsz lelkipásztorok nem értenek a párkapcsolatokhoz! Patsch Ferenc jezsuita legújabb könyvében a szexualitásról, hűségről és a pályamódosító papokról is elmond mindent – amit csak tud.
Kovács Zoltán atya rendszeres vendégszerzőnk ezúttal a közelgő papszentelések kapcsán ragadott billentyűzetet – a mi nagy örömünkre!
Még ha bóknak szánták is a költői kérdést, inkább sértésként fúródik az egyedülálló szívébe. Mindegy, hogy jó szándékú barát vagy rokon száját hagyja el a kellemetlen érdeklődés, mindenképpen azt feltételezi, nem vagyunk egészen rendben. Sőt a szavak mögött ki nem mondott ítélkezés húzódik meg: „Ha ilyen menő vagy és mégis szingli, akkor valami baj lehet veled.” A kínos pillanatok sorát persze hosszan lehet folytatni, hiszen egyedülállóként ki ne élte volna át azt a szorongató helyzetet, amikor harmadikként vagy ötödikként kellett feltalálnia magát egy párokból álló csoportban.
A Református.hu cikkét szemlézzük.
Martos Levente Balázs püspök immár négy éve a Központi Papnevelő Intézet rektora, a papképzésben azonban már több mint 15 éve vesz részt, korábban a Győri Brenner János Hittudományi Főiskola tanára és prefektusa volt. Saját tapasztalataira is alapozva tartott előadást a hazai papképzés múltjáról és jelenéről, a fejlesztendő területeket és jó gyakorlatokat sem kihagyva. Előadásában olyan, sokakat foglalkoztató témákra is kitért, mint a cölibátus és a paphiány kérdése.
Velünk születik a jóság, vagy a környezetünkön múlik, hogy milyen emberek leszünk? Lehetünk-e jók, ha a neveltetésünk hiányos, ha nincsenek példaképeink? A Stephanus- és Szent Atanáz-díjjal is kitüntetett, filozófiával, teológiával és pszichológiával is foglalkozó magyar jezsuitát, aki a horvát rendtartomány kötelékében szolgál, a jóság és nevelés kapcsolatáról kérdezte a SZÍV jezsuita magazin.
Huszár Attila meggyőződéses ateista ember volt megtérése előtt, 16 éves korában kevesen múlott, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg, mert nem látta értelmét sem az életnek, sem a szenvedésnek. Egy virágvasárnap azonban megváltozott az élete: megtért, majd elkezdett az oltárnál szolgálni, ministránsként, akolitusként, majd később már diakónusként. Nem csak az életét szeretnénk bemutatni, hanem a diakónusi hivatást is. Mi a szolgálatuk, milyen szentséget szolgáltathatnak ki, kapnak-e fizetést, milyen a kapcsolatuk a papokkal? Rengeteg kérdés, amelyre Huszár Attila türelmesen és őszintén válaszolt. A beszélgetés szerkesztett változatát közöljük, a cikk alatt teljes hosszábban a podcast adás is meghallgatható.