Kihívás: Egyre kevesebb kézzel írott üzenetet adunk és kapunk. Írj karácsonyi képeslapot távolabb élő szeretteidnek, barátaidnak!

Hallgasd meg Reményik Sándor Valaki értem imádkozott c. dalát! Gondolj arra, milyen csodálatos ajándék, hogy valaki csendben, talán titokban, de hittel imádkozik értünk. Ez a rejtett szeretet és gondoskodás az, ami sokszor észrevétlenül hordoz minket a nehéz időkben.

Kihívás: ha látod, hogy valaki szomorú a környezetedben, akár távolabbi ismerős/barát, mosolyogj rá, akár beszélgetést is kezdeményezhetsz.

Írj egy bátorító üzenetet valakinek, akinek szüksége lehet rá, és hagyd ott egy olyan helyen, ahol megtalálhatja.

Ma hallgasd meg a Pentatonix acapella együttes karácsonyra hangoló dalát!

Hallgasd meg Sillye Jenő Duna mellett c. dalát! A dal szövegében a természet és a hit szépsége találkozik, valamint rámutat arra, hogy az élet minden apró mozzanatában ott rejlik Isten jelenléte.

Olvasd el Juhász Gyula: Rorate c. versét, adj hálát ezért az adventi csendességért, amely közelebb visz Krisztus világosságához:

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

Szent Miklós püspök nem csak a gyermekek örömét kereste, hanem segített a rászorulókon, igazságot hozott az elnyomottaknak. Ezen a napon gondoljuk át, hogyan hozhatnánk örömöt mások életébe, akár egy apró gesztussal.

Kihívás: Ma tegyél valami váratlant valakiért! Egy kis ajándék, egy kedves szó, vagy akár egy levél is lehet az, ami fényt hoz valaki életébe.

Olvasd el Mécs László: Csak ennyi az egész c. versét, mely egy lehetőség arra, hogy elcsendesedj, elmélyedj Isten végtelen szeretetében, és felismerd, hogy nem a hősiesség vagy a célok tesznek minket értékessé, hanem az, hogy merünk gyermeki szívvel bízni és hinni:

Igen, lehettem volna én is boldog,
az én utam is éppen arra vitt.
A kert elébe értem, mely reám várt.
Szerelem. Rózsák édes mámora.
Gyümölcsfák. Csend. Családi tűzhely.
Szántás-vetés humuszban, szerelemben,
Irtás-oltás fákban, gyerek-szívekben.
A nagyvilág villámait fogó,
vihar-szordínós villámhárítók.
A nagyvilág lármáját átszűrő,
dallammá szűrő zűrzavar-szűrők.
Leány-hajszálon függött az aranykulcs.

De megfordultam, nem tudom miért.
Én nem vagyok hős, nem vagyok erős.
Nem tudtam, hogy mit rejt a másik út,
hogy mi a cél és mi a harc a célért,
hogy mit keressek itt a másik úton.
Csak megfordultam. Ennyi az egész.

Csak annyit tudtam, Valaki szeret.
Valaki nagyobb minden boldogságnál,
minden csendnél és minden szerelemnél,
nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél.
Tudtam, szeret. És ennyi az egész.

Hagytam magam szeretni, mint a gyermek,
a Jézus Krisztus ember-ideálja.
Hagytam magam vezetni, mint a gyermek.
A gyermekben nincs cél, nincs hősiesség,
csak megy,ha küldik, s nem tudja miért.
És küldtek. Mentem. Ennyi az egész.

És jártam mint a többi vándorok.
Fecskét kérdeztem és fülemiléket.
„Mi nem szövünk, mi nem fonunk,
mi nem szántunk, mi nem vetünk,
mégsem vagyunk mi céltalan csavargók:
mi hozzuk a tavaszt s a dalt.”
És vándoroltam. Ennyi az egész.

Van úgy, hogy játéklovacskát kapok,
s játék-ekécskét nyomnak a kezembe.
Gyerünk, gyerünk játéklovacskák,
gyerünk, gyerünk, játék-ekécske,
nem kis családi kertben, sem megyében,
de országos határban megy a szántás.
S játék-köténykét is kötnek elémbe
és teleszórják furcsa új magokkal,
hogy vetegessek hetedhét határon,
s én játszadozom. Ennyi az egész.

Arany puskát, arany kardot kapok,
a világosság játék-fegyverét.
Harcolnom kell a hétfejű sárkánnyal,
sötét-magammal s a sötét világgal,
sötét Sátánnal és sötét pokollal.
S néha mintha varázs volna rajtam,
nem fog folyó, tűz, nincs Achilles-sarkam
s majdnem olyannak látszom, mint a hősök.
S néha sebezhet még a csillag-fény is,
és vért csapol egy érzelem-tövis.
Én nem vagyok hős s hőst kell végigjátszanom,
s én játszadozom. Ennyi az egész.

Néha futok és félek, hogy megállok.
És néha állok s félek, elbukom.
És néha fekszem s félek, hogy elalszom
és eltapos örökre a Sötétség.
És néha sírok reggel, hogy énekeljek este
s kisírom magam este, hogy kacaghassak reggel.
Így játszom én a könnyel és kacajjal.
Én nem vagyok hős. Ennyi az egész.

Nem tudtam, hogy ez így lesz, nem kívántam.
De nem siratom vissza azt a kertet!
Valaki engem végtelen szeret,
nagyobb a Földnél és nagyobb az égnél,
hagyom magam szeretni, mint a gyermek:
a csak ennyi, ennyi, ennyi az egész.

Mára Pintér Béla Győzni fogunk című lekesítő dalát hoztuk el nektek.

,,A sereg élén ott áll a Fővezér/Aki volt, Aki van, Aki örökké él!”

Az Ő ünneplésére készülünk!

Lépj kapcsolatba egy régi ismerőssel, akivel már rég beszéltél! Egy üzenet vagy egy kedves telefonhívás is közelebb hozhatja egymáshoz az embereket.

Az Eljövetelre való várakozásunkat kezdjük Pilinszky János gyönyörű gondolataival.

Kedves Várakozó!

Arra hívunk, töltsd velünk ezt az adventi időszakot, készüljünk együtt Krisztus érkezésére, figyeljünk a szívünk csendjére, és keressük együtt a lelki megújulást. Áldott adventi készületet kívánunk!

Szeretettel a 777 csapata