Szemet szemért, fogat fogért – ez volt a régi parancs, amit Jézus eljövetelekor megújított; „én pedig azt mondom nektek: ne szállj szembe a gonosszal, hanem ha megütik arcod jobb felét, fordítsd oda a balt is” (Mt 5,39). Vajon hogyan szolgálhatja a javamat az, ha visszavágás helyett megbocsátok és elengedem a sérelmem?
Keresztes Béla és Erzsébet annak idején tíz év alatt jutott ki Erdélyből Amerikába. Útközben első két gyermeküknek még kettő, Amerikában pedig további négy testvére született. Szülei szabadságvágyát, életigenlését, kitartását, mély hitét örökölte a hatodik gyermekükként született Ferenc is, mindenkinek csak Feri. Több szakmát kitanulva rengeteg állásban dolgozott, s közben 50 évig orgonált a passaic-i Szent István templomban (New Jersey állam), ahol évtizedeken át volt a világi tanács tagja és többször elnöke is.
Remek vendégírás érkezett hozzánk: Németh Hunor számára a gyónás megnyugvást ad, szerénységre tanítja és még motiválja is. Olvasd el, hogy miért gondolja ezt!
A változás sosem egyszerű, pláne akkor, ha valaki a középiskolából belecsöppen az egyetemi életbe, vagy onnan a munka világába. Vannak, akik alig várják a szabadságot, másokat szorongással tölt el az önállóság gondolata. Döntenünk kell, hogy azt tesszük, amit “mindenki más” és sodródunk az árral, vagy másképp reagálunk a kihívásokra. Keresztényként vannak bizonyos támpontok, amelyeket ha figyelembe veszünk, nagyobb eséllyel tudunk majd helytállni az új élethelyzetekben.
Kényelmes dolog gyorsan bepötyögni egy üzenetet. Egy gombnyomás és már ott is van a címzettnél, és az is könnyen követhető, hogy mikor olvasta el. Nem vitás, a szöveges üzenetek jól alkalmazhatóak a mindennapi, rutinszerű beszélgetések kezelésére. Az instant üzenetek népszerűsége által, azonban egyre inkább háttérbe tolódik a szemtől szemben való beszélgetés lehetősége, egyre szűkebbé válik napjainkban a személyes kapcsolódás tere.
A Uspace cikkét szemlézzük, egy fontos témában.
„Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet!” (Mt 28,19) – így szólt Jézus az apostolokhoz, ez a felhívás azonban nekünk, modern kori keresztényeknek is szól. Hogyan evangelizáljunk, ha nem is tudjuk, hogy foghatnánk hozzá, vagy ha túl félénkek vagyunk?
Szerzetesség, papság vagy házasság? Életünk egyik legfontosabb kérdése, hogy megtaláljuk azt az utat, melyen igazán kibontakozhatunk. Cikksorozatunk második részében azt a kérdést járjuk körül, hogy milyen jelek kísérik a papságra, szerzetességre, illetve a házasságra való meghívást. Normális-e, hogy a hívást hallva megjelenik bennünk a félelem? Létezik-e olyan, hogy valaki csak 30 éves kora felett kap meghívást a szerzetességre? Zics Ildikó szociális testvér – aki évek óta foglalkozik hivatásgondozással – örömmel válaszol a kérdésekre.
„Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és minden lakója” – olvassuk a 24. zsoltárban ezt az igeszakaszt, mely a klímaváltozással kapcsolatos aggodalmunk alapját adhatja. Isten tiszta levegővel, az életet fenntartó vízzel, a föld terméséből származó gyümölcsökkel ajándékozott meg minket – mi, emberek arra vagyunk hivatottak, hogy ezekért az áldásokért ne csak Istent tiszteljük, hanem az Általa ránk bízott teremtett világot is.