Megszokásból? Fogadalomból? Miért szoktunk böjtölni? És sokszor miért a szomorúság jut róla az eszünkbe?
Kategória
Lelkiség
A húsvéti ünnep végéhez közeledve nem árt feleleveníteni a keresztút hagyományát, amikor Jézus Krisztus szenvedésére és kereszthalálára emlékezünk.
170 éve a magyar szabadságért ragadtak fegyvert a forradalmárok. Ma a hit forradalmát éljük. Hisszük, hogy a hitünk nem magánügy!
Elsőáldozásra készülve azt tanultam hittanórán, hogy járjunk rendszeresen gyónni, de legalább évente egyszer, Nagyböjtben tegyük le a bűneinket Isten elé, kérve az Ő szolgája által a bűnbocsánat szentségét. Hát én most megtettem.
Beszédében azt is elmondta a hallgatóságnak, hogy a hitük miatt számíthatnak a szenvedésre, de ez okkal történik.
Készülünk az Eucharisztikus kongresszusra, már külön imát is imádkozunk a mise végén. De mi is történt a mise vége előtt pár perccel? Megálltunk és találkoztunk valakivel vagy eldaráltuk a kérés-listát és azon gondolkodunk hogy mi is jön most mise után.
Hitemet gyakorló katolikus vagyok már vagy harminc éve, mégis a napokban éltem át eddigi életem egyik legmeghatározóbb hitbéli élményét.
Gyakran vagyok dühös Istenre. Eleinte azt gondoltam, valami nincs velem rendben, pedig a hitem és a szeretetem volt gyenge. Apránként, a Szentlélek segítségével megértettem, hogy az ima egy belső kiáltás, egy folyó, amely mélyen fakad belőlünk és nem lehet visszatartani.