Kategória

Interjú

„A protestantizmusnak ma is van mondanivalója” – Szávay László

Idén rendezik meg először a Protestáns Sokadalmat a budai Várban, augusztus 19-én. Szávay László, az esemény szervezője, aki egyúttal a Református Közéleti és Kulturális Alapítvány ügyvezető-helyettese, a 777-nek elmondta: „Fontos, hogy mindazt a szépet, hasznosat és felemelőt, amit a nemzetünk életéhez hozzáadott a református és az evangélikus egyház – a rendezvény két szervezője – meg tudjuk mutatni másoknak is”. A Kaláka együttestől kezdve a gyerekprogramokon és a gasztroudvaron át az orgonamaratonig számos izgalmas programmal készülnek, a részvétel pedig teljesen ingyenes.

„Az ördög azért akarja a papokat megbuktatni, mert sokak hite rajtuk múlik” – Bóna Richárd atya

Bóna Richárd utolsó éves szeminarista volt Pozsonyban, amikor távoli rokona, Roskó László atya, a clevelandi Szent Margit templom utolsó plébánosa elhívta Amerikába, hogy legyen a magyar közösség papja. Amikor azonban a szemináriumot befejezte, környékbeli amerikai templomokba, majd nyolc év szolgálat után Washingtonba küldték továbbtanulni. Bóna atya útja hosszú kitérővel, de végül mégiscsak a magyar közösséghez vezetett (vissza), hiszen három éve a clevelandi Szent Imre és a Szent Erzsébet magyar katolikus templomok plébánosa. Beszélgetés egy felvidéki magyar hivatásáról, amerikai kalandjairól, a clevelandi magyar közösség helyzetéről – és a latin nyelvű mise népszerűségésről.

A hétvégi magyartanítást, az iskola- és táborvezetést szolgálatnak tekintem – beszélgetés Tóthné Kollár Katával, a KMCsSz Magyar Iskolatáborának igazgatónőjével

Antal-Ferencz Ildikó már tavaly nyáron, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség (KMCsSz) éves vezetőképző (VK) táborában, Fillmore-ban (ami New York állam északi részén található) találkozott Katával, aki meggyőzte arról, hogy jövőre (vagyis idén) küldje el 10 éves kislányát a szövetség Magyar Iskolatáborába. Bár azóta kiderült, hogy a tábor elsősorban olyan Amerikában született magyar gyerekeknek szól, akik közelében nincs hétvégi magyar iskola.  Ildikó kislánya nem tartozik ebbe a körbe, de a meghívást annyira komolyan vette, hogy nem lehetett lebeszélni róla. Édesanyja sajtómunkásként meglátogatta a tábort egy napra, hogy elbeszélgessen Katával, a tábor igazgatójával. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni interjúja.

„A meddőség nem diagnózis, hanem tünet” – interjú Schaffler Orsolya cikluskövetés-oktatóval

Schaffler Orsolya személyes érintettség miatt kezdett el foglalkozni a cikluskövetéssel, így bukkant rá a későbbiekben a NaPro technológiára is, amelynek célja, hogy a cikluskövetési táblázatból kinyert információk alapján egészségügyileg rendbe tegye a pár tagjait, így természetes módon foganhasson meg az új élet. Milyen okok állhatnak a meddőség hátterében és milyen jótékony hatásai lehetnek a cikluskövetésnek? Hatásosabb-e a Katolikus Egyház által támogatott NaPro Technológia a lombik programnál? Ezekről a kérdésekről is beszélgettünk Orsival.

Nálunk állandóan ment a népzene – beszélgetés Salamon Józseffel, a Csipketábor alapítójával

Antal-Ferencz Ildikó a Pontozó néptáncfesztiválon (amelyet legutóbb idén áprilisban New Brunswick-on, New Jersey államban rendeztek meg) találkozott először Salamon Józseffel, aki ott a zsűri tagja volt. Akkor tudta meg, hogy Sala 15 éve szervezi a Michigan állambeli, Amerika-szerte híres Csipketábort, amelynek névadója a már nem aktív detroiti Csipke tánccsoport, és ahol megfordul az amerikai magyar (és meghívottként az anyaországi, kárpát-medencei) néptáncmozgalom színe-java. Salával kapcsolatban többen figyelmeztették: szűkszavú székely; nem biztos, hogy tud vele beszélgetni. Amikor kiderült, gyakorlatilag egy városban nőttek fel, Sala nyelve megeredt. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni interjúja.

„Nem tökéletes az életem, de Isten a legjobbat hozta ki a töréseimből is” – interjú Hellinger András dicsőítésvezetővel

Elképesztő az az energia és életöröm, ami árad belőle. A gyülekezete mellett találkozunk egy kávézóban. Minden második ember ismeri, köszön nekik, van hozzájuk egy-egy kedves szava – nem csoda, hogy ennyien szeretik. Vele beszélgetve én is azt érezem, hogy szerethető és elfogadott vagyok – ebből is tudom, hogy Isten embere. Hellinger András neve sokaknak ismerős lehet, ugyanis számos eseményen dicsőít, amellett, hogy gyülekezetében, a Golgota Budapestben másodpásztorrá is kinevezték a zenei szolgálat mellett. Sok személyes élményről, hullámhegyekről és -völgyekről, újrakezdésről, apává válásról és az Istennel való őszinte kapcsolatáról is mesélt.

Bennem maradt a cserkészbacilus – beszélgetés Fischer Viktor egykori New York-i cserkészparancsnokkal

A sokoldalúan aktív Fischer Viktor bácsival gyakran lehet találkozni a New York-i magyar közösségi eseményeken, sőt időnként a garfieldi vagy New Brunswick-i cserkészeseményeken is, de Antal-Ferencz Ildikó először unokái elsőáldozásán, majd az általa 70 évvel ezelőtt elindított ifj. Keresztes Béla Atlétikai Emlékversenyen beszélgetett vele hosszabban. Megtudta, hogyan került ki 13 évesen szüleivel Amerikába és hogyan lett – ahogy ő fogalmaz – „lifetime cserkész”, aki még a pedagógusi hivatását is az amerikai (külföldi) magyar cserkészetnek köszönheti. Antal-Ferencz Ildikó helyszíni riportja.

Halálomig szolgálni fogom a magyarságot – beszélgetés Varga Gyula egykori New Brunswick-i magyar iskolaigazgatóval

Gyuszi bácsit az Amerikai Magyar Iskolák Találkozóján ismerte meg Antal-Ferencz Ildikó tavaly ősszel. Késve érkezett, sötét öltönyben volt, és mélységes szomorúsággal, mégis őszinte hálával köszönte meg a New Brunswick-i magyar iskola 20 éves igazgatásáért kapott AMIT-díjat. Mint kiderült, felesége, a környék magyarsága által cserkészvezetőként közismert és szeretett Magdi temetéséről érkezett. Amikor a pünkösdi szentmise után leültek beszélgetni a templom alsó termében, kiderül: felesége halálának első évfordulója közeleg. Ildikó ezek után meg volt győződve arról, hogy nagyrészt feleségéről és családjáról fog mesélni, de végül annyira belemerült az Amerikába érkezés előtti-utáni, majd a magyar iskolával kapcsolatos történésekbe, hogy családjának rövid bemutatására is alig maradt idő – pedig kétségtelen, hogy a magyarságért folytatott harcban mindig is ők jelentették a fő motivációt.