Nyári élményeink jelentős része valószínűleg mindannyiunknak a természethez kapcsolódik. Kimozdulva a városi forgatagból, a természet templomában keresünk megnyugvást, felüdülést. Az ilyen élmények során készült képekhez íródtak néhány soros fohászok, elmélkedések.
Amikor elbizonytalanodom, és szükségem van Isten szavának bátorító erejére, a zsoltárokhoz szoktam fordulni. Nekem többek között ez a három a kedvencem. Te melyiket tennéd még hozzá?
Akár egy Szabó Balázs Bandája vagy éppen Quimby szám címe is lehetne ez: Az Isten-kereső lárma. De eláruljuk, nem az. Aki még emlékszik Ady Endre istenes verseire, talán még ez is rémlik neki. Nálunk minden esetre nagy kedvenc, a mai világban is eléggé időszerű.
Európából szemlélve távolinak tűnik a keresztényüldözés. Ne feledkezzünk meg a távoli országokban élő testvéreinkről! Imádkozzunk értük!
A családunkat nem tudjuk megválogatni, sok a súrlódás, hiszen senki sem tökéletes. Éppen ezért imádkozzunk minden nap szeretteinkért, hogy türelemmel és megbocsátással tudjuk elfogadni egymás gyengeségeit, és igazi társak lehessünk a nehézségek közepette a másiknak.
Vegyünk egy mély levegőt a hét kezdetén és ne rettenjünk meg az előttünk álló kihívásoktól!
Csatlakozzuk Teréz anya csodálatos imájához, mely mindannyiunk nevében, mindannyiunk javára szolgál!
Assisi Szent Ferenc mély kapcsolata a természettel példa lehet előttünk is. Naphimnusza is ékesen bizonyítja, Isten szeretete szívében összeforrt a természet szeretetével.
