1970 óta április 22. a Föld Napja. Ezen a napon különösen fontos, hogy tettekben és imában is szem előtt tartsuk, mit jelent számunkra a teremtett világ, milyen kapcsolatban állunk a természettel, mit teszünk érte és mit ellene.

1970 óta április 22. a Föld Napja. Ezen a napon különösen fontos, hogy tettekben és imában is szem előtt tartsuk, mit jelent számunkra a teremtett világ, milyen kapcsolatban állunk a természettel, mit teszünk érte és mit ellene.

A veronai buszbaleset mélyen megérintette egész Magyarországot: a Szinyei Merse Pál Gimnázium diákjait és tanárait szállító jármű az autópályán egy oszlopnak csapódott, majd kigyulladt. A tragédiában tizenhatan vesztették életüket. Arra kértük Szabó-Molnár Bálint atyát, hogy segítségével közös imádsággal forduljunk Isten felé ezekben a nehéz napokban.

A karácsony Isten és ember egymásratalálásának ünnepe. A pillanat, amire azóta vártunk, hogy Ádámnak el kellett hagynia az Édenkertet. Szent Anzelm egy imádságban fogalmazta meg az ember vágyakozását az Istennel való találkozásra. Csöndes percekre, fa alá ajánljuk!


Valljuk be: néha nehéz elhinni, hogy fényév távolsággal ezelőtt, amit mi már kvázi kőkorszaknak érzünk, éltek emberek, hittek Istenben {ugyanabban!}, és imádkoztak hozzá, ráadásul egész hasonló módon, ahogy mi tesszük. Élő szív, égő szeretet, jelenlét, érzelem… Egy mindennapi ima következik.

Szerdán a Facebook felidézett egy emléket a falamon: a feljebb látható kép volt az, amelyet pontosan hat éve rajzoltam és osztottam meg. Akkor tizenhat éves voltam, gimnazista, és nagyon tetszett egy lány, akit még alig ismertem, de teljesen levett a lábamról a mosolya, a jókedve, a kisugárzása; nagyon szerettem volna jobban megismerni…

Hatvanhárom évvel ezelőtt, 1956 november 4-én a szovjet csapatok bevonultak Budapestre és leverték a magyar forradalmat és szabadságharcot. Az elesett hősök emlékére buzdítunk arra, hogy ezt a fohászt mondd el!

2005. november 13-án boldoggá avattak valakit, akiről még nem mindenki hallott: Károly, azaz francia (és teljes) nevén Charles de Foucauld trappista szerzetes és katolikus pap volt. Színes életéről érdemes többet olvasni: fiatalon kicsapongó életet élt, aminek egyik oka szülei korai halála lehetett. Rendetlen magatartása miatt nem érettségizhetett a jezsuitáknál. Katonaként szolgált Algériában, de felfedezte Marokkót és Tunéziát is. 1886-ban kezdődött komoly érdeklődése a hit iránt, amely egészen odáig jutott, hogy megírta híres önátadás imáját.
1901-ben szentelték pappá.
