Néha olyan távolinak tűnik Isten. Mintha hatalmas falak lennének kettőnk között, amik áthatolhatatlanok. Pedig csak észre kéne vennünk, hogy ezeket a falakat mi építettük fel.
Kategória
#csakegygondolat
Levelet kapni jó dolog. Régen, amikor még nem volt mobil, se vezetékes telefon, az emberek meglátogatták egymást, ha el akartak újságolni valamit. Ha távol laktak, akkor pedig levelet küldtek, papíron.
Te mit szoktál csinálni, ha tömegközlekedéssel utazol? Éppen a múltkor figyeltem meg, hogy tíz emberből nyolcan a telefonjukat nyomkodták és én is köztük voltam. Sőt, olyan is előfordult, hogy miközben mással beszéltem személyesen, azzal párhuzamosan próbáltam üzenetekre is válaszolni. Itt az idő, hogy kicsit kibújjak a képernyő mögül…
Nem olyan régen több ismerősöm is megosztott a Facebookon egy videót, melyben egy futóversenyen különleges dolog történt. Az élen járó futó sem tudott mit kezdeni a helyzettel, ugyanis az operatőr folyamatosan tartotta vele a lépést a hatalmas kamerájával. Futva.
Van-e a labdarúgásnak közösségépítő ereje? Volt-e már az életedben olyan, amikor kilátástalannak láttad a céljaidat, később mégis elérted azokat? Elsőre kicsit távolnak tűnő gondolatok, de próbáltam kicsit közelebb hozni őket…
Mitől válunk valóban teljessé? A világ annyi választ kínál erre, de mintha soha nem érnénk utol ezt az állapotot. Mi van, ha Isten azt mondja: miért keresed azt, ami már megvan?
Először is leszögezném, hogy véleményem szerint a közösségi médiának, így például a Facebooknak is, sok előnye van, és sokszor megkönnyíti az életünket. Így most nem is annak előnyéről, illetve hátrányáról szeretnék írni, sokkal inkább arról, hogy hány felesleges percet vesz el az életemből, amit hasznosabban is tölthetnék…
“Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.” (1Pt 5,5)