Az élet tele van kihívásokkal és nehézségekkel. Ahogyan haladunk a felnőtté válás útján, úgy találjuk szembe magunkat egyre több, ijesztőnek tűnő helyzettel. Sokszor elgondolkozom egy-egy félelmetesnek tűnő kihívás előtt: vajon mikor fogom egyszer megszokni ezeket? Vajon mikor fogok végre letenni a panaszkodásról és a cidrizésről?
Érettségi, államvizsga, nagy prezentáció a munkahelyen. Nem mindenki veszi olyan könnyedén ezeket az akadályokat. Sokak életében vannak olyan események, melyektől félnek, amik sok befektetett energiát igényelnének, és miattuk ki kell lépniük a kis megszokott komfortzónájukból.
De miért félünk a kihívásoktól? Mert fájdalommal járhatnak? Mert sok energiánkba kerülnek? Mert olyan bizonytalan, hogyan fognak sikerülni?
Mi lenne, ha másként tekintenénk ezekre a kihívásokra? Ha a félelem helyett hálát adnánk értük, akkor máris más színben tűnne fel az egész életünk! Legközelebb, ha nagy vizsga előtt állsz, gondolj rá így: “Nem sok embernek adatik meg, hogy tanulhat, de nekem mégis… Hálás vagyok érte!”
Ha megtanulod értékelni a kihívásokat, ha nehézség helyett lehetőségként, sőt, áldásként fogod fel őket, akkor szépen lassan az életedet is át tudod értékelni. A sok panaszkodást fel fogja váltani az öröm, a lehetőségek keresése, és a nyitottság. Nem mondom, hogy mindig szirupos boldogságban fogsz úszni, sőt, erre nincs is szükségünk, hiszen a nehézségek formálják a karakterünket, de más fényben fogod látni a dolgokat. És ha elsajátítod a hálaadás művészetét, akkor a szemed is nyitottabbá fog válni arra, hogy meglásd Isten működését az életedben, és a mulandó dolgok helyett az örökkévalóság perspektívájába tudj helyezkedni.
hirdetésTe hálát adtál már ma valamiért?
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás