Nemrég megkérdeztünk titeket az Insta-oldalunkon, hogy ha egy dolgot kérdezhetnétek egy lelkésztől/paptól, akkor mi lenne az. Mondanom sem kell, remek kérdéseket kaptunk!
Kategória
#csakegygondolat
Rengeteg káros szokás fertőzi a vezetési kultúránkat, amelyeknek hamar véget kéne vetnünk.
Nem mindegy, mit kötünk össze magunkban a boldogsággal: az idilli, kihívásoktól mentes életet vagy az Istenben való bizalmat?
Közeledik a gyereknap – na de hogyan vonatkozik ez ránk, felnőttekre? Tényleg lehetnek olyan pillanatok, amikor a terheket, gondokat elengedve csak a mennyei Apukánk ölébe ülhetünk? Amikor megfeledkezhetünk minden másról és örülhetünk annak, hogy élünk?
Pünkösd nem az az ünnep, amelyet a fogyasztói társadalom is ünnepel. Ez pedig bennünk is azt az érzést keltheti, hogy nem is olyan fontos ünnepről van szó.
Rengeteg szó esik az érettségiről, de talán kevesebb az érettségizőkről. Akik tizenkét évet készültek erre, akik eddig mások kedvéért öltöztették virágba az iskolát és remélték, hogy egy nap értük fog díszbe borulni az épület. Ők most nem ballagnak sehová.
Valószínűleg az otthoni karanténban eltöltött idő alatt már mindannyiunknak volt legalább egy pár percünk, hogy megálljunk és feltegyük magunknak a kérdést: „Istenem, merre tart az életem?” De vajon megtaláltuk-e már a választ is vagy még keressük azt?
“Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?” – kérdezi Jézus remegő tanítványaitól, miután lecsendesítette a tengert. Ugyanezt a kérdést nekünk is feltehetné.
Ezekben a járványos-karanténos időkben sok mindentől meg vagyunk fosztva, de számos új lehetőséget is kapunk, ami mélyítheti az Istennel való kapcsoltunkat is – éljünk vele!
A népszerű ferences szerzetes, Böjte Csaba oldalán olvastam nemrég, hogy átlagosan egy nap 7-8 percet töltünk a családtagjainkkal. Megdöbbentett ez a soványka kis szám, főleg azért, mert az életemet szemlélve teljesen reálisnak tűnik.