Néhány hete megkérdeztünk benneteket, melyek a kedvenc idézeteitek. A válaszaitok közül többet már idézetes kép formájában viszontláthattatok. Most egy verset szeretnénk megmutatni nektek, mely a kommentek között bújt.

Néhány hete megkérdeztünk benneteket, melyek a kedvenc idézeteitek. A válaszaitok közül többet már idézetes kép formájában viszontláthattatok. Most egy verset szeretnénk megmutatni nektek, mely a kommentek között bújt.
Amikor egy, a fentihez hasonló című írást pillantok meg keringeni az éterben, szinte automatikusan továbbgörgetek, mert „ugyan ki tudna újat mondani ebben a témában?” Lerágott csont, nemde?
Számos adventet megéltem már. Számos esetben gondolkodtam már azon, hogyan kellene megélnem az adventet. Ehhez az elváráshoz kellő alapot ad a rengeteg cikk, ami ebben a témakörben íródott. Rengeteg útmutatást kapunk ahhoz, hogyan lehet mélységes tartalommal megtölteni várakozásunk időszakát. Olvashatunk arról, hogy mibe fektessünk kevesebb energiát, mire ne pazaroljuk az időnket, ellenben mire figyeljünk jobban oda, mit tegyünk azért, hogy a külvilág felé fordulás helyett egyre inkább az elcsendesedés pillanatait éljük meg.
Az előző cikkben a házasságról és közvetlen a házasság előtti időszakról írtam. Most, hogy „átléptük a házasság küszöbét” rájöttem, hogy egyre kevésbé tudok általánosságban írni. Miért is? Mert sokféle házasság létezik. Nem arra gondolok, hogy az egyik jó, a másik rossz. Nézzük a jó dolgokat! Sokféleképp lehet jó egy házasság. Egy dolgot megtanultam: bármilyen jól ismerünk is valakit, vagy valakiket, sosem fogjuk teljes mértékben látni és belelátni a házasságukba. Így hát, igyekszem kerülni a szokásos közhelyeket ugyanakkor nem egy szubjektív „élménybeszámolóval” szolgálni.