Könyvajánló

Férfias kereszténység, keresztény férfiasság – könyvajánló 1. rész

Amikor egy, a fentihez hasonló című írást pillantok meg keringeni az éterben, szinte automatikusan továbbgörgetek, mert „ugyan ki tudna újat mondani ebben a témában?” Lerágott csont, nemde?

Nos, a válasz inkább nem, mint igen. Egyrészről valóban egyre többször kerül elő a közbeszéd szintjén is, ennek ellenére még mindig nem kap elég hangsúlyos szerepet, vagy ha mégis, előfordul, hogy csak a felszínt kapargatjuk. Számos szakértő könyvtárnyi irodalmat és publikációt termelt már ki, de kevés az olyan írás, amely tömör, emészthető és mélyen szántó gondolatokat ad át. Richard Rohr neve többeknek ismerősen csenghet, mert rendkívül egyenes és újszerű megnyilatkozásai többekben csodálkozással vegyes tiszteletet és meglepődést vált ki. A magyar nyelvre is lefordított

A férfi útja című könyvében olyan témákat feszeget, amelyek teljesen más szemszögből világítják meg a férfiasság kérdését.

Az első részben a probléma felvetése és a diagnózis kapja a legtöbb figyelmet.

Nem lehet elmenni azon kifejezések mellett, amiket Rohr atya is használ, ezért igyekszünk itt is úgy átadni őket, ahogy a könyvben szerepelnek. A tünetek között elsőként lehet említeni a férfi energia és a teremtő erő hiányát.

A teremtés valóban isteni remekmű, de nem zárult le a Föld létrehozásával.

Az embernek ugyanúgy tovább kell vinnie ezt a folyamatot és erejét Isten országának építésére kell felhasználnia. A férfi energia teremt és kockáztat. Vállalja a felelősséget a hibáiért, csak úgy, mint az elért eredményekért. Nem kell feltétlenül hatalmas dolgokra gondolni. A saját kis mikrokörnyezetünkben számos lehetőség adódik arra, hogy cselekedjünk. Nyikorog az ajtó? Olajozd meg! Lehetőséged van karitatív munkát végezni? Menj és csináld! A szemmel látható tünetek azonban önmagukért beszélnek. Férfiként elveszítjük a kezdeményezést, amivel elhajítjuk a teremtés lehetőségét, de ami a fontosabb, a felelősséget is!

Szükség van a férfi öntudatának helyreállítására, ami abban is megnyilvánul, hogy nem támaszkodunk többé a rendszerre, azt mondva, hogy „majd megoldják fölöttem, erre egyébként sem vagyok hatással.”

El kell hagynunk a „kispályás”, passzív kereszténységet, mert a példa nem ez, hanem Keresztelő Szent János és Jézus Krisztus.

Nem elég pusztán létezni, hanem meg kell teremteni a cselekvés kultúráját. Rohr atya igen élesen látja azt is, hogy a bármennyire is büszkék vagyunk a keresztényi öntudatra,

attól még az átlagosnál többször is előfordul, hogy beletemetkezünk a gyakorlati ateizmusba. Pedig hirdetnünk kellene az embereknek, hogy ők Isten fiai és lányai, akiknek feladatuk van.

Kép: Richard Rohr: A férfi útja (Borítóterv: Varsányi Görgy)

 

Dallos Bence

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

1 Komment

  • Válasz Dávid 2018. 03. 09. 20:44

    Bizonyára sok értékes információt tartalmaz ez a könyv, én még nem olvastam, úgyhogy nem mondok véleményt. Viszont a szerzőről olvastam néhány dolgot, amivel azért érdemes tisztában lenni, mikor az ő könyvét olvassuk. Részletek itt: https://christianae.wordpress.com/2014/09/09/megbizhato-szerzo-richard-rohr/