Pörgős hangszerelés, mély mondanivaló. Ez jellemzi Szabó Balázs „Ámulatba ejt” című legújabb dalát. Egy újabb fülbemászó dallam a magyar keresztény könnyűzenei palettán.
Szabó Balázs
Augusztus végén jelent meg Szabó Balázs gospelzenész legújabb dala Viszlát múlt! címmel. Ennek kapcsán beszélgettünk vele megbocsátásról, elengedésről és az iskolamisszióról, melyet már nyolcadik éve végez.
Örökség. Bő egy hónapja két nagyon különös élményben lehetett részem, melyeket egy szó köt össze, az örökség. Gondolatok egy koncert és egy utazás margójára.
Szabó Balázs első ránézésre a keresztények egyik skatulyájába sem fér bele, hiszen tornacipőben, hasított nadrágban és bőrdzsekiben járja az országot, és így evangelizál. Dalaiból és a tanúságtételéből áradó erő és béke azonban kivételes Istenkapcsolatról árulkodik.
Gyakran csöppenek olyan beszélgetésekbe, ahol az emberek beszámolnak vagy egyenesen panaszkodnak az életükről. Szomorúan mesélnek róla, mennyi mindent nem tudnak megvalósítani az életükben. Engem pedig, minél tovább hallgatom őket, feszít a nagy kérdés: Istennek van-e helye ezekben a tervekben, a sok igyekezetben?
Minden amerikai, romantikus filmben eljön az a pillanat, amikor felcsendül valahol egy dal, egy zene és a pár rajongva felkiált: “Ez a mi dalunk!” Egy dal, ami számukra többet jelent a benne lévő szavaknál, a hangszerelésnél, mert olyan emlékeket, érzéseket hoz fel, melyek a kettejük kapcsolatában alapvetően meghatározóak, fontosak.