Közeledik az év vége az iskolákban és a felsőoktatásban is, míg a munkahelyeken jön a nyaralási szezon. Ilyenkor a pihenésé és a kikapcsolódásé a főszerep, de az sem árt, ha megtervezzük kicsit ezt az időszakot.

Közeledik az év vége az iskolákban és a felsőoktatásban is, míg a munkahelyeken jön a nyaralási szezon. Ilyenkor a pihenésé és a kikapcsolódásé a főszerep, de az sem árt, ha megtervezzük kicsit ezt az időszakot.

Bár hozzászokhattunk a korlátozásokhoz már az utóbbi egy évben, így ahhoz is, hogy milyen szórakozási, kikapcsolódási lehetőségekkel nem élhetünk a járvány miatt, azonban most azt nézzük meg, hogy mi az, amit mégis tehetünk. Hiszen érkezik egy márciusi hosszú hétvége, amely több lehetőséget is kínál számunkra, mint azt talán elsőre gondolnánk!

Mit tegyünk, hogyha kimerültek vagyunk, mégis szeretnénk Istennel időt tölteni? Itt az idő, hogy töltődjünk vele és belőle.

Az elvégzendő feladatok listája mindig hosszú, Isten mégis azt kéri, hogy egy napra álljunk meg és pihenjünk, méghozzá Vele. Mi kell ehhez? A Tesó blog egyik elgondolkodtató és hasznos írását szemlézzük.

Az ünnepi időszak sokaknál nemcsak a szeretetről, hanem a stresszről, a rohanásról, az elvárásoknak való megfelelésről is szól. Kovács Janka, az Aurum Életműhely pszichológusa szerint azonban sokkal szabadabban is megélhetjük a karácsonyt, ha odafigyelünk például arra, hogy konkrét igényeket fejezzünk ki a családunknak, és merjünk nemet mondani, ha kell.

Nem vagyok egy koránkelő típus és ezzel nagyon finoman fogalmaztam. Ennek ellenére szeretek minden adventben legalább egyszer elmenni egy rorátéra. Idén ma jött el ez az alkalom.

„Isten nem követel tőlünk semmit: egyszerűen csak minket szeretne” – mondta egyszer C. S. Lewis, a Narnia krónikájának írója. Sokszor feljön bennem ez az idézet, talán nem véletlenül: magam is küzdök azzal, hogy az egyébként teljesítményhajhász énemet elengedjem, Istennek adjam és csak hagyjam magam szeretni.
