Tervezd meg és vidd véghez, hogy sikeres legyél! Ezt szívjuk magunkba gyerekkorunk óta, amiben sok igazság van. Azonban ha túlságosan görcsösen ragaszkodunk a saját elképzeléseinkhez, hol marad a ,,legyen meg a Te akaratod”?
Címke böngészése
önátadás
Nagyon szép imát találtunk Nektek. Otthoni elmélyüléshez vagy szentségimádásra is tökéletes, de akár ha egy templomba betérsz a zsúfolt napod közepén, akkor is szánhatsz rá pár percet.
Néha egyszerűen nem megy az ima. Semennyire. Gondolok én az Istenre – de nem találok kapcsolódási pontot, nem tudom mibe kapaszkodhatnék. Sem az Istennel, sem úgy az életem nagy részével nem vagyok kibékülve, teljes lelki szárazságot érzek, és tanácstalan vagyok, hogy hogy is lehetne kimászni ebből. Próbálkozások vannak, de gyengék, nem visznek közelebb az Istenhez (vagy csak nem érzem). Marad a nyugtalan távollét Tőle.
Irigykedve gondolok Charles de Foucauld atya önátadás imájára (amit talán már olvastál nálunk) és az agyam pont fordítva diktálja az egyébként gyönyörű imát…
A böjt egyik lényeges része az önátadás. Valamiért ezzel kapcsolatban mégis félelem szokott elfogni. Gyenge emberi gondolataim azon szoktak keringeni, hogy nem szeretném elveszíteni azt, ami fontos a számomra, mert szeretem az életet, szeretek élni. Mégis hogyan tudnék minderről lemondani?
A mai individualizált és sikerorientált társadalmunkban már a szegénység említése is kerülendő. A téma felvetése sokakban szül ellenérzést, megvetést, értetlenséget, közönyt. Nekünk, keresztényeknek azonban egészen más hozzáállásunk kell(ene), hogy legyen a szegénységhez, hiszen az evangéliumban hangsúlyos szerepet kap a Krisztus-követés útján.
Azon gondolkodtam, hogy mit írhatnék, ami olyan hosszú, hogy egy #csakegygondolat címet azért rá lehet húzni. Mert amit mondani akarok, az csupán annyi, hogy mindent, de tényleg mindent bízz az Istenre! Kifejtem…
Sokféle harcaink lehetnek az életünkben. Például: az egészségünkért való aggódás, pénzügyi kihívások, családi problémák, vagy a jövőtől való félelem… Ezekben a nehéz időkben úgy érezzük magunk maradtunk, és egyedül kell megoldanunk ezeket a helyzeteket. Ami nehéznek és embert próbálónak tűnik…
Korábbi írásunkban már foglalkoztunk azzal, hogy érdemes elkerülni a stresszes életet, azonban Jézus egy másik fontos dolgot is az eszünkbe vés, ráadásul a címben leírtnál jóval szofisztikáltabb módon!
2005. november 13-án boldoggá avattak valakit, akiről még nem mindenki hallott: Károly, azaz francia (és teljes) nevén Charles de Foucauld trappista szerzetes és katolikus pap volt. Színes életéről érdemes többet olvasni: fiatalon kicsapongó életet élt, aminek egyik oka szülei korai halála lehetett. Rendetlen magatartása miatt nem érettségizhetett a jezsuitáknál. Katonaként szolgált Algériában, de felfedezte Marokkót és Tunéziát is. 1886-ban kezdődött komoly érdeklődése a hit iránt, amely egészen odáig jutott, hogy megírta híres önátadás imáját.
1901-ben szentelték pappá.